Ágh István
Süvöltők

Világ legkisebb süvöltözése udvari
fámról ebben a megtelepedett télben,
van ok pirinyó csodálkozásra,
megjöttek a süvöltők, letelepedtek
csütörtök délutánra, de mintha csak
ez az akácfa lenne jó, a többi
maradjon a honiaknak,
gerlék, verebek, rigók!
a süvöltők mára honfoglalók,
otthonosabbak nálam e hazában,
úgy csőrözik az ágat, mintha
szétvernék a fát, idehallik a magvak
roszogása, olyan öntudat süvölt
e madárból, még a bögye is lángol,
s hogy magát föl ne gyújtsa,
szürke szárnyait jól magára húzza,
de hogyan kerültek ide?
és én hogy kerültem ide?
csak az isten nem csodálkozik rajtunk,
egynapos ittlét, hatvan, ezer év?