Azt gondolom, Jézus próbára tette az "előkelő ember" ő felőle való gondolkodását: "Jó Mester": Mestereknek (Rabbiknak) szólították a zsidó főembereket, farizeus és sadduceus, valamint az esszénus lelki vezetőket és előljárókat is. Ez egy tisztelgés az elismert tanító iránt.
De Jézus nem elégedett meg azzal, hogy őt pusztán emberileg tiszteletből Rabbinak szólítsák Izrael földjén, mert az övéihez jött és azoknak ott volt a róla szóló prófécia, hogy Isten jön le közéjük, emberként, de aki közben mégis, teljes mértékben Isten is marad egyben. Teljesen ember és teljesen Isten. Ezt tudniuk kellett(volna) róla, és a főemberen ezt kérte számon: Miért mondasz engem jónak? Tehát, mi van a te általad kimondott megszólítás mögött, hisz azt is tudnod kell, hogy minden ember vétkezett, tehát ki csak a jó? Egyedül az Isten a jó. No ha én Jó Mester vagyok, akkor milyen alapon mondtad a "Jó"-t: Pusztán emberi tisztelgésből, vagy pedig elismered, hogy én vagyok az Isten, az Atya Isten Fia, azaz: a Fiú Isten, aki eljött közétek? Jézus asszem jogosan várta el a zsidó néptől, hogy őt felismerjék. De persze közben jól tudta, hogy már addigra alaposan félremagyarázták és félreismerték a róla szóló próféciákat. Hát ezt a kérdést akarta nyilvánvalóvá tenni az előkelő embernek. Véleményem szerint.

Szólj ha nem így gondoltad