haliho Creative Commons License 2004.01.06 0 0 708

Sziasztok!

Elolvasgattam jó néhány hozzászólást, és azzal a vérlázító megjegyzéssel szeretném kezdeni, hogy alapvetően nem rosszak a tapasztalataim a magyar egészségüggyel kapcsolatban. Magam 3 éve voltam pár hetet kórházban, a fiam a múlt őszön, szeptemberben egy hetet. (Értelemszerűen egyik se szülés/terhesség okán...:-))) Egyik nővéremet tavaly tavasszal műtötték (1 hét), aztán ősszel kórházban volt még egy hetet kivizsgáláson. Egyik barátom ősszel - baleset miatt - két hetet töltött a traumatológián, műteni kellett a vállát (pontosabban összerakni). Mindez 5 különböző budapesti kórházban történt (Tétényi úti kórház, János kórház, Rókus kórház, Királyhágó utcai volt Honvéd kórház, Dél-Pesti Kórház, talán Jahn Ferenc, de a nevében nem vagyok biztos), 5 különböző jellegű osztályon.

Azért a negatívumokkal kezdve: ahol én voltam ott a hasi műtétek (én epekővel sportoltam) mellett az egész osztályra egy legénységi kéthengeres slozi jutott, ahol beöntések idején volt némi sorbanállás. (Az egyik henger egy ideig ráadásul valami műszaki okból egy ideig nem üzemelt.(Ráadásul oda jártak időnként dohányozni a szomszédos osztály gégerákos műtött betegei is... :-(((
A kaja - elsősorban most, ahol a fiam volt (nyelőcsövén volt fekély, azért került be) - pocsék volt, az ágy 20 cm-el rövidebb, mint a kicsit nagyra nőtt magzatom.

Viszont: az orvosokra, ápolókra, takarítókra nemigen lehetett panasz. Minden reggel 1/2 6-kor megjelentek és felmostak az ágy alatt is, lehet, hogy a lámpa teteje poros volt (fogalmam sincs), de alapból tisztaságot tartottak. Az orvosok odafigyeltek, sőt normális hangon kommunikáltak még a 70-80 éves Gábor bácsival is, aki nem volt olyan állapotban, hogy panaszkodni tudott volna hozzátartozóinak, akik amúgy nemigen látogatták. Az ápolónők megetették, a maguk módján talán szerették is a kisöreget. Az egyik orvosnő akkor kápráztatta el a fiamat, hogy amikor éppen tisztába tették G. bácsit, akkor az ápolónőnek megszólalt a mobilja. A fiatal orvosnő simán odaszólt neki, vedd fel (esetleg vegye fel, nem tudom tegeződtek-e), majd én befejezem. És nekiállt a gázálarc nélkül nehezen elvégezhető feladatnak.

Itt térnék ki arra, hogy szvsz igenis egy sor dolog nem pénzkérdés! Merem ezt azért állítani, mert egy sor intézményben (nem csak kórház, iskola és más hivatalok/intézmények) tapasztaltam, hogy két egymás melletti osztály közül az egyikben kupleráj, kosz, rossz légkör van, a másikban tisztaság, rend és normális hangnem. Fejétől bűzlik a hal. Az pénzkérdés, hogy csöpög-e a csap, működik-e a WC, milyen a burkolat, a műszerezettség. De az emberség nem elsősorban pénzkérdés!

Hozzá tartozik, hogy pl. a fiam abszolút az utcáról esett be, nem ismertünk senkit, nem ajánlott minket senki, nem fizettünk senkinek, semmit! (Utólag - amikor visszahívták kontrollra - vitt egy nagy tortát az egész társaságnak, egy felirattal: KÖSZ, ennyi.) Ezzel együtt is - miközben baromira utálta a kórházat - ő is azt mondta, hogy az emberek hozzáállásával kapcsolatban nem lehetett panasza. A barátmo is - értelemszerűen - az utcáról esett be a balesetével, senkit se ismert, jól megcsinálták a vállát. Amikor én bent voltam, akkor a mentők behoztak (feleslegesen), egy hajléktalan srácot. Az ügyeletes orvos, megetette a maradék vacsorával, lefürdették, és bedugták egy ágyba, legalább egy éjszaka normális helyen alszik... Másnap reggel aztán elküldték. Itt se hiszem, hogy a paraszolvencia kecsegtető képe motiválta a dokit.

Azt én önbecsapásnak érzem, amikor orvosok azzal védekeznek, hogy a hálapénzt az alacsony fizetés hozza létre. Teljesen egyetértek azzal, amit itt valaki felvetett, hogy akkor a tanárok - akiknek szintén alacsony a fizetésük - miért nem korruptak? Miért nem jut eszébe se egy átlag magyar szülőnek, hogy jobb ellátást vegyen a gyerekének a suliban? Miközben kórházzal, pláne szüléssel kapcsolatban ez az egyik első gondolata! Szilárd meggyőződésem, hogy hiába emelnék sokszorosára az orvosi fizetést, önmagában nem szüntetné meg az orvosi hálapénzt. Ahhoz egyéb intézkedések is kellenének (amelyek egy része sérti a személyiségi jogaikat), és egy generáció ki kéne haljon.

Ugyanakkor elsősorban a családban levő több orvostól, illetve más közvetett, de számomra hiteles forrásból úgy tudom, hogy az egészségügy mai helyzetébe erősen belejátszik az is, hogy ha ésszerűen átszerveznék, akkor ez rengeteg embernek egzisztenciális gondokat (munkanélküliség, életszínvonal csökkenés stb) okozna. Ugyanis egy sor intézmény, orvos, vezető feleslegessé válna. Ráadásul a jelenlegi vezető réteg egyértelműen jól jár a jelenlegi rendszerrel, az alacsonyabb beosztásban lévők, akiknek egy része hősies munkával fenntartja és működteti a rendszert - szvsz nem is rossz nívón! - nincsenek döntési helyezetben.

Bocs, hogy hosszú voltam! (és az elfekvőkhöz még hozzá se szóltam :-))

haliho