Ajaj Geyzám egyirányban pöfög a motorod. Eromlott a kormányod? Azért BUÉK neked is!
:-)

Ugyi sávváltásnál azé ránézel a visszapillantódra.
Ki, mikor, hol, mennyit, nem mi, hanem ők beee ...
Az énapukám meg ...

Sok szájtépés közepette olvasd el ezt a kis mesét is.

Eccer, egy anyuka méhében két gyermek várakozott, hogy megszülessenek, hogy belépjenek az u.n. nagybetűs életbe, hogy elkezdjék az önálló saját életüket, hogy belépjenek egy másik környezetbe. Az egyik „kis bizakodó”, a másik egy „kis szkeptikus”. A „szkeptikus” azt kérdezi:

– Te hiszel a születés utáni életben?
– Hát persze - mondja a kis „bizakodó”. - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősek legyünk arra, ami ott kint vár bennünket!
– Hülyeség! - mondja a „szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
– Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis „bizakodó” -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
– Nonszensz, lehetetlen! - mondja a „szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
– Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis „bizakodó”.
– Soha sem fog működni! - véli a kis „szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
– Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis „bizakodó” -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
– Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis „szkeptikus".
– Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis „bizakodó”.
– Mire a kis "szkeptikus":
– Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen! Mondja a kis „szkeptikus”.
– A kis „bizakodó” elgondolkozik egy pillanatra. Majd így szól a kis „bizakodó”: Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Aztán halkan hozzáteszi: Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!