Ahogy látom, benned is megvan az a vágy, hogy megkeresd a határokat. Régebben én is hasonlóan próbálkoztam, két éjjel és három nap mentem evés nélkül a Bakonyban, mindig olyan irányba, ami éppen a legelhagyatottabbnak tűnt vagy arról álmodoztam, hogy majd nagy sziklafalakat mászok szólóban.

Aztán úgy láttam, hogy ennél sokkal egyszerűbb és veszélytelenebb út is vezet a teljesítőképességünk határaihoz és azok meghaladásához, elkezdtem inkább a sebességre koncentrálni. Egy maxra futott 10 km vagy K100 legalább akkora kihívás, mint éjszaka bolyongani az erdőben. Persze ki kell próbálni mindkettőt :-)