Hú...
Ritától hallottam, hogy volt valami eltévedős kalandod odafent, de gondoltam, hogy majd elmeséled magad is, ha megérik rá az idő. Ha hinnék valami titokzatos gondoskodóban, akkor biztos azt gondolnám, hogy azért kaptad ezt a feladatot, mert szükséged volt rá. Így meg azt gondolom, hogy -- mindegy, miért, kinek a hibájából, és volt-e hiba egyáltalán -- belekerültél egy olyan helyzetbe, ahol élesben mentek a dolgok, és mindent ki kellett hoznod, amiről el sem hitted, hogy benned van. És jól megoldottad. Lehet ugyan filózni rajta, hogy meg lehetett volna-e oldani még jobban (programozói szóval: hatékonyabban), de mivel sértetlenül megúsztad, így mindenképpen jó volt a megoldásod. És mindig emlékezni fogsz rá, ha épp nem hiszel magadban eléggé, hogy megcsináltad. És ezzel az élménnyel már a hétköznapokban, vészhelyzet nélkül is többre leszel majd képes.
A leírásod ugyan elég tömör, mégis húsbavágó, és én teljesen beleéltem magam és ott éreztem magam veled... Tudom, milyen.