Ööö... Hátezkisséhogyismongyam... Imidzs-/imázsromboló... Ehhöm... Nekem a reinkarnáció sose volt emészthető. Szép mese, elismerem, de az ég világon semmi alapját nem látom, főleg amióta ugyebár majd' minden "reinkarnálódott" hölgyismerősöm kurtizán volt vagy Párizsban vagy Velencében... Mér' nem volt senki bicikli vagy teve vagy molnárné? Sajna a tudat kialakulása mögé nem szükségszerűen látok bármiféle felsőbbrendű erőt, de ez, tudom, már az én bajom.

Hacsak... hacsak nem mondjuk azt a régi mesét, hogy van a szuperego, akit nevezzünk mondjuk Istennek. Ez az illető öröklétű és mindentudó. A mindentudás természetesen időtől független, tehát úgy is mondhatnánk: egyszerre ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. Ez azt is jelenti, hogy pontosan tudja, milyen érzés Zelandernek meg req999-nek meg AJC-nek lenni, de nem csak a mi jelenlegi életünk szerint, hanem minden más permutációval együtt. Ezt a gondolatmenetet folytatva onnan is nézhető az egész, hogy mi, akik egónak tartjuk magunkat, csupán Isten megfelelő emlékei vagyunk, és csak számunkra tűnik időbeni haladásnak a létezés. Na... nem mintha ezzel bármit is lehetne kezdeni, de ha még belekeverjük a kristályokat meg a csakrákat is és egyúttal dicsérjük kicsit Buddhát ÉS Jézust, szerintem menő vallást lehetne alapítani rá... :]