Zealander: Valóban lényeges a humorérzék, ebben a legmesszebbmenőkig egyetértünk. Örültem a találó és jópofa szövegnek, főleg hogy nemrég bemutattad IRL is, és már akkor is nagyon tetszett. Most talán azért nem volt érezhető részemről, hogy valóban tetszik a poén, mert a nagyon távoli rokonságom egy hitgyülis tagja még egy hitgyülishez mérten is megdöbbentően és vérlázítóan pondró módon viselkedett egy hozzám közelebb álló rokonommal, és emiatt épp nincs igazán cifra kedvem. De azt hiszem, érdemei elismeréseképp szögesdróttal fogom kikötözni az illetőt egy mindentől távoli erdőben és zsilettpengével fogom szép lassan lenyesegetni róla a különféle darabkáit, amikkel attól kezdve táplálkozni fog. A sebeket természetesen só bedörzsölésével tervezem emlékezetesebbé tenni. Persze nyilván csak viccelek, és nem is gondolom komolyan, elvégre hülye lennék ezt megírni egy publikus fórumra úgy, hogy könnyen visszanyomozható vagyok, hiszen sosem rejtőzködtem. Mindegy, szót sem érdemel, csak kicsit fel vagyok háborodva, és talán nem figyelek mostanában annyira, mint szoktam.
Oshóra visszatérve, ugyan általában kedvelem az öreget, de sokszor elegem is van belőle. Amiket a halálról összehazudozott valamelyik könyvében, az nagyon fölidegesített. Azt hiszem, kábé az volt a tűréshatárom, amit az öreg akkor és ott átlépett. :]
Sophia_: Írod, a keresztényeknél nincs olyan, hogy "ego", és nincs "megvilágosodás", helyette van a "megtérés".
Aszongya a Lukács, hogy:
14,26. Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
[...]
33. Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34. Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Ugyan miért olyan tökjó Jézus szerint lemondani mindenről, a javakról és a szeretteinkről is? Állítólag ez a srác hiperjóságos volt, mégis, mifenére gondolhatott ezzel? Hát, talán épp arra, hogy az a bizonyos tudat, ami az istenhez hasonlatosság teszi az embert (vö. Móz1 1,2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. [...] 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra;), az akár EGY is lehet, tehát az, hogy mi, emberek különállóknak tartjuk magunkat, az a bizonyos szűrő miatt van, amiről itt korábban szó volt. Ha valaki legyőzi ezt a szűrőt, nem ragaszkodik az egyénekhez, még saját magához sem, az visszajut az "egy"-be, ahol eleve mindenki és minden ott van, csak úgy sokkal jobb minden.
Ez az okfejtés valóban annyira távol állna az egótól és a megvilágosodástól?
Azt igazából nem értem, hogy az iráni bajbajutottaknak szóló segítségnyújtáshoz mi köze van Jézusnak. Feltételezem, más vallású emberek is segítenek, ha tehetik, és van olyan "Jézus-hívő", aki nem segít. Na, közben látom, hogy Zealander ugyanezt írta... Vajon mér' kedvelem én ezt a Zembert? :]
