Amit leírtál, az véleményem szerint már a személyiség, beleértve a "mém-makrókat", vagyis a különféle kulturális hatásokra kialakult szinte ösztönös gondolatmeneteket, cselekvéskészleteket is. Bőven az ego, vagyis az öntudat szintje, rétege fölött található ez, ha elkezdünk "hámozni". Azért nem szerencsés ezt az egészet egónak hívni, mert az ego, a latin szó csak ennyit jelent: "én, önmagam", minden további cicoma nélkül, tehát az oszthatatlant jelenti.

Ha az automatizmusoktól tartasz, a legegyszerűbb, ha gondolkodni kezdesz, csak úgy, l'art pour l'art módon, és ehhez semmiféle gurura vagy "átlagemberre" nincs szükség.