Üdvözlök mindenkit!

Igyexem az eredeti témához hozzászólni, és röviden fogalmazni.

Tökéletes álom lenne, hogy a történelmi magyarország területén, 100%-ban magyarok alkotta állam jöjjön létre, amelyik gazdaságilag és katonailag is az európai elithez tartozik. Ha a nápsűrűség is akkora lenne, mint pl. Olaszországban vagy Németországban, akkor 60 millió lakosa lenne annak az államnak. Akinek ez az álom nem tetszik, az vagy nem magyar, vagy bolond. Mondom ezt annak ellenére, hogy utálom az ilyen katagorikus kijelentéseket, és többet nem is alkalmazom.
A fenti álom beteljesülésének persze leküzdhetetlennek tűnő akadályai vannak. De mi is a jelenlegi helyzet?

Gyakran hivatkoznak egy bizonyos helsinki okmányra, amely a határok megváltoztathatatlanságáról szól. Ezt még a II.vh hangulatának hatására készítették. Szerették volna elejét venni, mégegy müncheni és bécsi döntésekkel kezdődő időszaknak, ami a szovjet és a kínai politika fényében teljesen érthető. Kedvezett a hidegháború, a kétpólusú világrendszer is ennek az ideának. A képzeletbeli frontvonalak teljesen megfagytak, az érdekszférák határinak megváltoztatása elképzelhetetlen volt.
Azóta a világ jelentősen megváltozott. Litvánia függetlenségének elismerése még 5 évig tartott, ezalatt a Szovjetunió mindent megpróbált, hogy "elkenje" az ügyet, de a gorbacsovi módszerekbe már nem fért bele a teljes litván lakosság elhurcolása, ami pár évvel korábban még kézenfekvő megoldás lett volna. Horvátrszág és Szlovénia elismerése is sokáig váratott magára. Az "el nem ismerés" politikája ösztönözte arra a szerbeket, hogy megindítsák a balkáni háborút. Bosznia függetlenségének elismerése pedig többé-kevésbé jogosan vívta ki a szerbek haragját, hiszen annak legnagyobb nemzete a szerb volt, arról nem is beszélve, hogy a bosnyákokat sosem tekintették önálló nemzetnek. Ezen kb ugy megütköztek, mint mi Trianonon.
Így eljutott odáig a világ, hogy egy korábban egységesnek vett állam -Jugoszlávia- felbomlik, sőt, annak egy köztársasága -Bosznia- 3 részre lesz felosztva. Jelenleg még megpróbálják egyben tartani a halálos ellenségekből álló államalakulatot, de a gyakorlatban már ma sem egységes: a horvát rész sokkal több szállal kötődik Horvátországhoz, mint Boszniához (pl szavazati joggal bírnak!), a szerb részről nem is beszélve.
A balkáni rendezés jól látható, hogy nem oldható meg a "szentszövetség" eszközrendszerével, a határok átrajzolása lehet a vérontás megakadályozásának egyetlen módja.

Magyarország szempontjából van egy rendkívüli fontos momentuma a balkáni eseményeknek. Nevezetesen nem egyszerűen két kis nép (szerb és albán) harcáról van szó, hanem kultúrák harcáról is. Az angolszász és a német politika sosem szívlelte a mohamedán és az ortodox kultúrát. Ezért elképzelhetetlen, hogy Románia vagy Törökország valaha felvételt nyerjen az EU-ba. Azt még elviselik, hogy katonai és gazdasági szövetségben álljanak velük, de hogy egy országban éljenek, azonos jogokkal, azt soha. Őszintén szólva teljesen osztom nézetüket. A geopolitikai helyzet pedig az, hogy a nyugati-keresztény kultúra harára a magyarlakta területek határán húzódik.

Ha mi nem állunk ki a szomszédos államokban élő magyarság érdekeiért, akkor más sem fogja megtenni. Most szinte adódik, hogy egy bakáni rendezés során konfliktus nélkül érjünk el eredményt ebben. A "lapítás" 50 éves politikája be kell látni, hogy nem hozott sikert. Talán még soha egyetlen államnak sem hozott sikert. A II. vh is azzal kezdődött, csúnya vége is lett.

A határok "légiesítése" és egyéb tetszetős szövegek pedig egyszerűen nem állják meg a helyüket. Ha valakinek cirill betűs, jugoszláv útlevele van, ott adózik, szerbül beszélnek vele a hivatalokban, a tv-ben szerb híreket mondanak be, az iskolában szerbül oktatnak (szerb történelmet és irodalmat) és nem utolsó sorban a Partizan-Zvezda eredményét mondják be a Fradi-UTE helyett, aligha legyint a határokra.

rövidítve ennyi