Az öntudat, az én-tudat. Az az önmeghatározással létrejött pont, amihez képest minden mást értékelsz, elhelyezel a világban. A kiindulási pont, Isten. (vö. Biblia eleje, hogyan lép "színre" az Isten, milyenre teremti az embert) Ha ez feloldódik, megszűnik a szemlélő, és vagy meghalsz, vagy szerv-raktár leszel. Egyébként a modern fizika is azt mondja (amire a régi hinduk is tippeltek körülbelül): minden újrafelhasználódik, az energia/anyag mennyisége állandó a világban, csak a rendszereződése, a csoportokba, mintákba rendeződése változik. Ez azt jelenti, hogy Hitler, Buddha, Osho, A.J.C és Samu ősember itt van közöttünk, legföljebb a testüket alkotó "atomok" most nem feltétlenül ember, hanem székláb, nyúlfül és/vagy kupacnyi kozmikus szemét formájában léteznek. De megvan minden, az alapanyag leltár teljes.

Jó ez valamire? Az ég világon semmire. Jó dolog az egótlanság? Egy szomszédos topicban arra a kérdésre, hogy "mi a boldogság", ezt írtam: "a hiányérzet hiánya". Nem fogalmaztam jól. Helyesebben így szól a meghatározásom: "a hiányérzet hiánya, öntudati állapotban". Szemlélő nélkül nincs érzelem sem.

"És van-e olyan, hogy egótlan ember?"

Hogyne. A kómás, esetleg az agykárosodott ember. A halottat ebből a szempontból már nem nevezem embernek.

"Az már más kérdés, hogy vajon az egója irányította-e őt vagy ő az egóját?"

Sajnálom, hogy ennyire kikiáltották az egót a modernkori ördögnek. Az ego is "testrész", vagy az "emberi élet" nevű betegség egyik tünete. Inkább szimbiózisról van szó, az ego nem csupán parazita, amitől meg kell szabadulni.

A gondolatkísérletre, ha úgy volna, a világ nagyobb bajban volna, sokkal sekélyesebb lenne, mint amilyennek most ismerem. A szeretet valamiféle mézesmázoskodó, hasznavehetetlen burok lenne csak, ami ugyanannyira tartalmatlan, mint egy alkoholista fogadkozása arról, hogy istenbizony egy kortyotsetöbbethukk, vagy amennyire komolyan veszik a kereszténységet azok, akik csak évente egyszer tolják oda a képüket a templomba, és csak akkor imádkoznak, ha éppen akarnak valamit kapni. AJC persze lehet übermester a maga világában, de annak én nem vagyok része. Abban azonban nem kételkedem, hogy megfelelő agymosással bármit el lehet érni, lásd Orwell: 1984. Nem árt végül tisztázni és sokadszorra is hangsúlyozni: nekem nem AJC személye vagy mondókája ellen van kifogásom, mert Oshót például nem nézem le, annak ellenére, hogy nem értek vele egyet. Ha már mindenáron nyájhoz akar tartozni valaki (és a többség akar, mert nekik az a jó, és ezt nem kell szégyellni), inkább kövessék AJC kolompját, semmint mondjuk a Hitgyülis emberkéét vagy valami máshogyan aktív terroristáét.

93/101