Tudom, semmi gond. :)

Összeségében nekem jó volt az a hét odabent. Egyrészt megismertem az osztályt, a szülőszobákat, az orvosokat, szülésznőket, mindent, nem volt idegen az egész. Másrészt, hozzá tudtam szokni az újszülöttek látványához (hiszed vagy nem, korábban még csak hozzájuk sem mertem nyúlni), harmadrészt _valóban_ pihentem (eléggé kikészitett a derekam), mert nem volt mit csinálni, otthon meg az ember mindig talál valami tennivalót :), negyedrészt a napi ctg igy is megvolt (plusz az első nap egy uh, azután még egy flowmetria), és igy nem kellett átjárnom Pestről Budára átszállással 40 perces kéjúton naponta oda-vissza. Bár lehet, hogy a szülést meginditotta volna. :) Aztán persze össze tudtam barátkozni a szobatársaimmal, és az egyikőjükről kiderült, hogy nemcsak ugyanahhoz a dokihoz járunk, hanem majdhogynem szomszédok is vagyunk. :)

Összességében nem pihentem annyit olyan intenziven, mint akkor. Azóta is visszasirom néha. :)