Idike, magzatvizet természetesen csakis megnyilt méhszájon keresztül lehet nézni. :) Ehhez elég akár egy ujjnyira is tágnak lenni. Egyébként most utánaolvastam a Kismamák és kisbabák egészségkönyvében, ott azt irják, hogy csak a 37. hét után csinálnak amnioszkópiát, mert a magzatburok repedésének veszélyével jár. Hmmm, szakszerűbb, ha idézek a könyvből.

"Ehhez a vizsgálathoz a hüvelyen és a méhnyakon át bevezetnek egy mindkét végén nyitott csövet. Egyik vége érintkezik a burokkal, a másik pedig a szeméremtesten kivül, szabadon marad. A megvigyelést végző személy erősen megvilágitja a cső belsejét, amitől a másik végén áttetszővé válik a magzatburok. Megfigyelhető a magzatviz szine, mely rendszerint világos, a magzatmáz-foszlányok (... melynek egyes darabkái lebegnek a magzatvizben), amelyek a szülés időpontjának közeledtével megfogyatkoznak, és a szülés idejére nem is marad belőlük. Láthatók végül a magzat kicsiny hajszálai, ha a feje a vizsgálócső irányában van." (204. o.)

Egyébként a könyv lazán fájdalommentesnek mondja, a vizsgálatot na persze két pasi az iró. :) Szóval én főleg az elsőnél úgy éreztem, hogy a doki a gyomorszájamnál kapirgál. :) És később sem volt valami kellemes. Brrr.

Mindenesetre, ha vatta volt a pálca végén, ahogy valaki leirta, akkor azzal nem tudom, hogy nézte meg a doki a vizet, lévén akkor nem láthatott át a csövön...