Egyébként szerintem a probléma az, hogy az iszlám jogfelfogása alapvetően különbözik attól, ami nyugaton elfogadott (nem mondom, hogy keresztény, inkább a római jog alapjára építkező) jogrendszer.

Szóval a jelenlegi nyugati jogrendszerben a bűnös, bár büntetést kap, azért mintegy szerződéses viszonyban marad a társadalom többi tagjával. (Az eljárás során a jó ügyvéd sokat lendíthet az ügyén, illetve maga a büntetés letöltése, mintegy a bűntől való megtisztulást is jelenti.) Eközben az a joga, hogy a társadalom tagja maradjon, folyamatosan megvan. Megőrzi a veleszületett, és szerzett jogait.
A jogrendszer a jogi normát, mint valami, az adott közösségtől sőt magától a döntéshozótól, a bírótól is független dolgot tekinti.
Konkrétan, mivel az enyhébb ítélet, vagy a börtön túlélése, a bírság kifizetése kizárólag a bűnös, esetleg annak ügyvédje ügyességén, gazdagságán, múlik, a bűnös a társadalom felé a továbbiakban nem tartozik kötelezettséggel, sem jogilag, sem érzelmileg.

Evvel szemben az iszlám jogrendszere bűnös és az áldozat (vagy az áldozat családtagja) személyes kapcsolatára is épít.
Tehát ez a jogrendszer abból indul ki, hogy a bűnös a bűn elkövetésével sértett mind a társadalom, mind az isteni törvény ellen, ezért bizonyos mértékig kikerült az közösségből. Ezt persze törlesztheti a kár semmissé tételével, de magát az erkölcsi felelősséget nem tudja lemosni magáról.
A közösségbe való visszakerülésre mind a közösség, mind Isten kegyelmét, bocsánatát ki kell érdemelnie. Ahhoz, hogy Isten megbocsásson, nyilván kell megbánás, de maga a megbocsátás nyilván csakis Isten dolga.
A közösség, illetve az áldozat bármikor megbocsáthat, és jó dolog is az, ha megbocsát.

Ennek során az iszlám két szempontból közelít a kérdéshez.
1. az áldozat szempontja: Próbálj megbocsátani, tiszta szívedből, mert értékes az ember, még az olyan is, aki bűnt követett el, adj neki még egy esélyt, hogy bizonyíthassa, "jó útra tért. Ám ha nem tudod ezt megtenni, mert olyan súlyos a sérelmed, nem vagy bűnös azért mert elégtételt veszel. De azért próbáj megbocsátani.
2. a bűnös szempontja: ha megúszod a büntetést, azt nem magadnak, nem a jogaidnak, ügyességednek köszönheted, hanem csakis az áldozatnak, aki jót tett veled, annak ellenére, hogy te rosszat okoztál neki. Csakis a közsösségednek, ami visszafogadott, annak ellenére, hogy elárultad. És csakis Istennek, aki talán megbocsátja a bűnödet.
Viszont az a tudat, hogy életed, jogaid csakis olyanok jószándékának köszönheted, akik ellen te korábban vétkeztél, az esetek többségében nyilvánvalóan kiváltja a hála, a lekötelezettség, és talán a bűnbánat érzését is.
(jé én rosszat tettem neki, ő pedig jót tesz nekem?) Tehát a bűnös nagy eséllyel megváltozik, "jó útra tér"

Ez pedig pontosan az a cél, amire a nyugati jogrendszer törekszik már több kétszáz éve, és sajna elég kevés sikerrel jár. (szerintem azért, mert rossz oldalról közelíti meg a kérdést)