dalia Creative Commons License 2003.12.18 0 0 355
adjátok abba légyszi...

ma kicsit túlérzékeny vagyok, egész nap a HSZ-en jár a fejem, minden pillanatban. (aheylett, hoyg Elnök embeeit néznék, vagy HPt olvasnék, bolond vagyok)

Annyira szomorú az egész történet, ha csak kívülről olvasnám, akkor azt hinném, hogy a paciensek mindegyszállig butiska kislányok, akik nem veszik észre kiben bíznak meg. (Talán Agilis írta, egy felelőtlen gyilkosban...)

Milyen kár, hoyg magam is paciense voltam, így kicsit nehezebb az anyukákat elitélni. :)
Elöttem van a 8 hónap amikor hónapról-hónapra találkoztunk, a megnyerő mosolya, a jóképű fejem, a magabiztos, nyugtató hangja... Bármilyen apró vagy nagyobb problémával fordultam felé, bármely félelmeme osztottam meg vele, mindig, _mindig_ 2 perc alatt megnyugtatott, mindenre volt egy jó szava.

Akkr is ilyen mosolygósan kedves volt, amikor szerda reggel 37 hetesen behívott a kórházba, kedvesen beszélt hozzám miközben vizsgált, szinte nem is fájt, és hopsz máris burkot repesztett. (finoman szólva indokulatlanul)

Annyira normális pasasnak tünt, de tényleg........