titanick Creative Commons License 2003.12.16 0 0 227
off

sajnos elszállt a legutóbbi beírásom, ám mindenképp reagálnék ender apu kirohanásaira, de csak annyit mondanék, vigyázzatok erre az autószerelő filmes szakemberre, akinek a gyerekszülés, az autók, a zűrös, teljes szívvel megélt ifjúkor és a félreértelmezett mozis érzékenysége annyira megzavarta az eszét, hogy szerinte az Ámbár tanár úr jó film, az Apám beájulna jó film és annak ellenére hogy kétszer látta, rosszul emlékszik rá. Ja és legnagyobb átélője és szakértője a teenage angstnak és az opel vectrának...:)

Ilyen állatfajtát máshol nem nagyon találhatunk, dégelgessük, bántsuk gyengéden, hogy sokáig megnevettethessen remek ízlésével.

Amúgy Orson Scott Card üzeni, ender, hogy szégyelld magad:)

on:

Apám beájulna vitathatatlanul az év legszarabb filmje itthon és külföldön egyaránt, lévén február végéig sikerült már látnom a honi bemutatókat:) és még sokkal többet is.

Barátném nyolc évvel fiatalabb nálam, épp kifele jön az endiwigi által hányingertkeltő pátosszal emlegetett kalandos tinikorból, így mindenképp autentikus lehet a véleménye, mely szerint, amellett, hogy e "remekmű" filmes munkaként férc, mind technikailag, mind a színészek, rendezés, stb terén, s aki szerint a filmben szereplő tinik valóságosak, velük megesett kalandokkal együtt, az a saját tinikorát rózsaszín, faszverős, ndk szoftpornón és teleregénysorozatokon táplált álomvilágában töltötte. Jól megfogalmazta. Én ezekkel egyetértve még annyit hozzátennék, hogy a magyar film sanyarú helyzetéért nem csak az felelős, aki pénzt ad ilyen szarra, aki megírja, megrendezi ezt a szart és forgalomba meri hozni, hanem az is, aki megnézi, magáénak érzi és bárgyú agyával és izlésével támogatja ezt a szart.

Mert amíg egy ember is azt mondja az efféle felesleges fosra, hogy neki jó( márpedig amíg vannak ilyen reklámokkal és színes-szagos hazugságokkal befolyásolható alakok, itt ugye az eklatáns példa a topicban, mindig lesz ilyen), addig ezek az alakok feljogosítva érzik magukat arra, hogy efféle rémtetteket kövessenek el.

A kritika röviden:

Sálinger elvtárs könyve egy marketingstratégiai alapon összeállított(ő maga mondta) színes-szagos álomvilág, amely elismert környezetében úgy-ahogy működik, lévén nem autentikusságra törekszik, szórakoztatni akar.

Sas Tamás amellett, hogy egyszerűen rossz rendező(dramaturgiai érzék, "akcióérzék" teljes hiánya, kétségbeejtő sablonok felhasználása), azt meri megtenni, hogy filmjét a könyv ellenében valóságos, autentikus, létező és létező nyelvet beszélő fiatalokról szólónak meri feltűntetni. Pedig ez csak egy kiöregedett operatőr (és valószínüleg felületes apa, ha ennyire nem tudja legalább a saját, korosztályba tartozó gyerekeitől kölcsönözni az autentikusságot) álmovilága, amelyet igazinak próbál eladni. Akár tetszik, akár nem, így nem beszél senki tinédzser, a csajt, ha gogozik és a főnök megkívánja, megbasszák, satöbbi, satöbbi.(Jártam sokat stoppal, cserediákként, koncerten, vagy kalandvágyból külföldön, van némi, elég sok tapasztalatom, pont Spanyol, Olasz, Görög, Horvát és Fro. területeken). A kis Gáspár lány egész ügyes, de néha rettenetesen ripacs és az ő szájából hangzanak a legrosszabbul az állítólag létező szófordulatok, a modell csajszi nem elég jó nő, bár nem is csúnya, hogy a film ebbéli kurva-interestje legyen, viszont az tény hogy a saját hangján beszél, bár minek, mert borzalmas, szinészi tehetsége nulla, akárcsak az egyéb, divatosra, trendire érezhetően marketingkutatások alapján zsenírozott többi kölyök, (a Zenész, a deszkás-neopunk világutazó első szerelem, és a plázamacának nyálasérzékeny ingebújtfiújár idegesítő fasz.). Az idősebb és ismert színészek érdektelenek, vagy pedig borzalmasak, egyedül Kern megszokottan túlzott ripacskodása érdekes, de ezt a figurát már szánalmasan rutinból nyomja. A rendező és producer aprócska cameoi gázosak, akárcsak a film végi stáb örül. Ragályi képei fantáziátlanok, és érződik bennük ugyan a rutin és a tudás, de ilyen helyzetekben nem működik egy tiniknek tinikról szóló filmben, s amikor modernizál, (kézikamera, rettentő digittrükkök), az rémes. Akárcsak a klipesnek szánt vágás, amelyet honi reklámfilm és kliprendezőink lazán körberöhögnek, elég megnézni az Unicum és Vilmos vagy a sörreklámokat vizualice, mindegyik röhögve veri ezügyben az Apám beájulnát. A négy részre bontott kép megagáz, egy nosztalgiafilmnél még elmenne talán, de egy modern képivilágú(legalábbis annak szánt) filmnél erősen kínos. A zene pedig...

Sas Tomi jól érezhetően azzal próbál pénzt keresni, hogy a "siker" filmjeihez marketingstratégikus zenét próbál összehozatni, ami a kalózoknál működött, de Geszti miatt, a Rossszfiúknál(micsoda szemét) Ganxstáékkal próbálták eladni a filmet, a fuiúknak bejött a filkmzene ep, Sasnak a film nem, most epdig a Berkes féle rémítő struktúra lép be: összeszedni, mesterségesen összeállítani egy "zenészekből" álló csapatot(Kozsó-szisztéma), imidzset keríteni nekik, berakni őket a filmbe, miután gondosan kifigyeltül(idézet következik a forgalamzói sajtótájékoztatóból, Prunker Pált, a producert és Sast idézve): már nem nyerő a fiatalok körében a lagymatag popzene, most ez az újrock a divat, így mi igyekeztünk ehhez az igényhez igazodva megcsinálni a film zenéjét.

Az egy dolog, hogy az újrock, az numetál(mondjuk Linkin park), vagy surfpunk féleség(Blink és társai), míg ez a Betty és az anyámkiínja, legjobb esetben is szánalmas popzene ritmusgitárral, ráadásul ez az "újrock" épp annyira gitárcentrikus, hogy a kereskedelmi rádiókban is mehessen, de az ezen zenei stylus jellemző szövegeit, amelyek akár mondanivalóval, akárcsak puszta feelinggel szólítják meg a célközönséget, írtóztató, bugyuta, danceszintű szövegmondássá gyalázták, ráadásul az énekescsaj hangjában és megjelenésében egyaránt abszolút jellegtelen, a valódi zenekar(nem akiket a filmben látni), ugyan értheti a dolgát,d e olyan unottan és hév nélkül teszi, hogy az gáz. Enderrel ellentétben én Nikitával együtt ott voltam a díszbemutatón, így a rettenet film után arcunkba kaptunk egy élő koncertet is, amely feltette az i-re a koronát. Ráadásul a digitális hangot siekrült túlkeverni, a beszéd művien elkülönül a természetes hangoktól és effektektől, ez valószínüleg azért lehet, mert a magyar filmgyártás során talán másodszor, aféle hollywoodi mintára, utószinkronizáltak. Erről a kritika után, mert ender ebben a témában is faszságokat mondott.

A forgatókönyv a regényhez képest elég fura lett, minden törekvés ellenére a lehető legéletképtelenebb dialógusokat tartotta meg a szerző. A cselekmény maga egy megfelelő(fiatal) rendező kezében talán elfogadhatóvá vált volna, ha a Kalanddal és Fantáziával tüntet az AUtentikus helyett, de Sas Tomi öreg ehhez és mohó, valamint tehetségtelen. Így lesz egyszerű szórakoztatásból egy ízig-vérig hazug mozi. Amelyet pont a célközönsége fog kiröhögni, és az a röhögés bizony más, mintha a nekik szóló poénokon való nevetés lenne. Amúgy megszámoltam, egy átlagos műveltségű moizibajáró, átlagos intelligenciájú ember számára 12 poén található, egy célközönségnek tartott átlagos tini számára úgy 16, míg egy magamfajta szakmáját tekintve a mozizáshoz, filmhez köthető filmbuzinak maximum 4.

Szóval, akárhogy nézzük, a film 10/0.5- a fél százalék a kis Gáspár lánynak szól, akiből még lehet nagyszerű színésznő.

Na és néhány adalék.

1. A magyar filmek 90 százaléka természetes hanggal dolgozik, azaz a beszédhangot ritkán veszik fel újra stúdióban. Ahol ez megtörtént, ott ritkán sült el jól, művi érzetet kelt az egész és csúszik a szájmozgáshoz képest. Ez történt a jelek szerint az Apám esetében is.

2. Egyáltalán nem ritka, hogy egy színészt, főleg ha kezdő, újraszinkronizálnak menő szinkronszínésszel, mert béna, rossz a hangja, beszédhibás, vagy csak a téma így kívánja. Egy idevágó példa az Alkimista és a szűz, amelyben Növényi Norbertet Gáspár Sándor szinkronizálta újra, olyan profi munkát végezve Növényi orgánumát és beszédstílusát utánozva, hogy erre a tényre csak a végefőcímnél jött rá a néző, már ha egyáltalán észrevette.

Hogy ez a Boglárka a saját hangján szól e a filmben, nehéz eldönteni. beszéltem vele személyesen, többször is, a hang nagyon hasonló és élőben is ugyanolyan erőltetett hangsúllyal(Profinyilatkozóvagyokmerprofivagyok) beszél, akárcsak a filmben, így valószínüleg az ő hangja, de olyan pocsék az intonációja, a stílusa és annyira gépi, hogy egyrészt tuti utószinkron, msárészt a lány tehetségtelen. mert azt ugye belátjuk, hogy nem a született színészi kvalitásai, hanem annak hiánya és a mellei miatt ő Barbi? Csak még saját magát is mesterkélten adja.

A díszbemutatón sok tini volt, rokon, ismerős, haver és lógós és a kötelező gratulálok tiszteletkör után a szendvicsek mellett kérdezgették egymást, ugye nem vagyunk ilyen gáz arcok, mint a filmben ezek? Mert ugye bedőltek az autentikusság hírének. De arra jutottak, hogy nem. Hála istennek.

Ender baba, ha te tényleg ilyen voltál, én csak sajnálni tudlak, mert ez esetben a patetikus kirohanásaid mögött súlyos önértékelési válság húzódik. Nem gondolom, hogy a film készítője vagy, valaki haverja annál inkább, vagy az örjőngő rajongó eklatáns példája, aki lelke mélyén maga is tudja hogy szart véd, de annál inkább csinálja.

Nikita, neked meg kár időt pazarolni a faszira, nem kell és nem is szabad komolyan venni őt, családos, meglett ember lévén amúgy sme változik már és milyen rossz lenne, ha mégis megtenné, mert akkor megint várni kéne egy ügyeletes Index bohócára:)

Ez volt titanick bácsi, aki gyorsan be is rakja a cuccot a kedvencekbe, hogy az emberi igénytelenség és ostobaság újabb eklatáns példája(film és ender jelenleg) mosolyokat csalhasson orcájára a jövőben is.

Ender szívből köszönöm e kellemes perceket és bíztatnálak: még, még, még.