Igen, ez így van napjainkban, és talán már így volt a rongorongo felfedezésekor is. Ne felejtsül el azonban, hogy Eyraud csak 1864-ben látta az első táblákat. Akkor - állítólag - még élek olyan öreg emberek, akik el tudták olvasni a szövegeket. De ezt magam sem tartom valószínűnek.

Lehetséges, hogy a sziget mai lakói soha nem is tudtak olvasni. Ők ugyanis a rövidfülüek leszármazottai, akik az ezerhatszázas években szó szerint kiírtották a hosszúfülüeket, a sziget addigi urait. A hosszúfülüek a II. számú kultúra hordozói, és a rongorongo minden bizonnyal az ő írásuk volt.

Nem hiszem azonban, hogy egy több száz jelből álló, hieroglifikus, dupla bousztrofedon technikával olvasható írást a kitalálói csupán mnemotechnikai eszközként használtak volna.