De, csak minek? :-)
Szóval 93-ban, amikor új volt az Amway itthon, épp hazajöttem nyaralásból hívott az egyik kollégám (anyám mondta, hogy hetek óta keres üzleti ügyben), hogy menjek, mert nagy üzlet, bla-bla-bal. Szóval a szokásos, "telefonon nem", meg "csak élőben", és "neked fontos", stb. Akkoriban mindketten üzletkötők voltunk, nem is éltünk rosszul belőle, elhittem neki. Elmentem a TF-re, szokásos hepi-fíling-havaj-dizsi, nyomták a rizsát. Utána jött az egyéni meggyőzés, ott leállítottam, és megkérdeztem:
Zoli, ez volt a süket, most jöjjön a lényeg! Arról szól a dolog, hogy szarni kell az eladásra, azt csinálja a sok balek, akit beszervezel magad alá, te meg csak hajtod őket, hogy hozzanak új balekokat, meg adják el a trutymúkat?
- Hát nagyjából erről. Én például odaadtam a kezdőcsomagomat az anyámnak, mosson vele ő, nem fogok házalni vele.
- Ok, értem. Ez a fajta üzlet ugyan nekem nem jön be, de te tuti jó leszel benne, csináld!
Na, így nem lettem amwayes. Ő viszont egy év múlva Audival járt. Csakhogy ő akkor is bazi jó üzletkötő volt, amikor együtt dolgoztunk, meglett volna neki az az Audi máshol is, legfeljebb egy-két évvel később. (Tisztán jutalékosok voltunk, de jó magas jutalékkal. Azt csinálta, hogy feladott hirdetést, és a jelentkezőknek felajánlotta a jutaléka felét, ha hoznak nweki üzletet. Akkoriban elég sokan voltak úgy, hogy munka nélkül voltak, de a kapcsolataik azért megmaradtak a volt cégüknél. Még sajnálták is őket, hogy pont őket küldték el, hát ha már venni kellett valami irodacuccot, megvették tőlük. A srác meg csak ősszefogta őket, szervezte az eladást és tartotta a markát. 92-93-ban összejött neki a havi 80-120 tisztán, adózottan és legálisan.) Szóval akinek van tehetsége az eladáshoz, meg elég hajlékony gerince a sok balek átbaszásához, az csinálja. Akinek meg nincs, az ne!