Irka Irkanov és Firka Firkajovics a tundrán éldegéltek kettecskén. Idejük nagy részében cerkára vadásztak, aminek a prémjét eladták a prémgyűjtő állomáson, a kapott pénzt pedig vodkára és scsire költötték a prémgyűjtő állomás melletti kocsmában. Szűkősen éltek, valóságos ünnepnap volt ha elkaptak egy 2Bés cerkát, általában csak HBés akadt a puskavégre. Egy közepesen sikerült vadászat után éppen a kocsmában iszogattak amikor egy messziről érkezett vándor, névszerint Karika Túra, híreket mesélt. Nagy változás történt Papírországban, egy lángoló lelkű forradalmár, Vlamigyir Iljics Radír feltüzelte a nyomorgó tömegeket és eltörölték Nagy Elefánt atyuskát Kohinoorbeli téli palotájából. Mindenki egyenlő lett, nincsenek többé úri illatos radírok és rózsaszín tinták, sőt Papírország sem Papírország többé hanem Indigunió. "Te Firka!" mondta Irka Firkának, mert pár vodka után már a keresztnevükön hívták egymást "Nem gondolod hogy meg kellene nézni magunknak ezt a Forradalmat?" "Hát nem is tudom Irka messze van ám az a Kohinoor, túl van még a Tusál hegységen is. Meg aztán ha várunk csak ideér az a forradalom." "Nem várok én tovább Firka, unom már a cerka vadászatot, mint vonalzó az egyenest. Keljünk útra, még ma." Úgy is tettek, egy helyi fényképész éppen azt a pillanatot örökítette meg ahogy Irka és Firka nekivág a nagy Satír síkságnak miközben ezt dudolják: "Fel-fel ti radírjai a földnek, fel-fel te éles tollvonás" Irka és Firka távozását szomorúan bámulja a kép alján üldögélő Paca macska, mert ő jól sejti hogy ebből a forradalomból meg Indigunióból úgysem rajzolódhat ki semmi értelmes.