Szép sokat írtál! :-) Pontosan azt az önellentmondást hordozod te is, amit kifogásolsz!
A jelenlét hasznáról ajánlom a beszámolókat Ramana Maharisiről, Papaji könyveit és a Hagyj fel a kereséssel c. videót. Valamint Eli Jaxon Bear, Gangaji és Ganga satsangjait. Ez csak néhány név azok közül, akik akár beszélnek, akár nem a jelenlétükkel ébresztenek. Eli satsangján 100 emberből 20-30 egy hét alatt bepillantást nyert tudata természetébe. Szavim nincsenek rá, hogy mit éltem meg Elijal és Gangával, de tuti nem egó játék volt. Sőt, amikor egy barátomnak keresetlen szavakkal továbbadtam az élményt, sikerült 2-3 hétre leállítania a gondolkodását, miközben működőképes maradt a mindennapokpan, sőt! Szavak valóban nincsenek, de valami van. Pl Ramana szerint, ha készen vagy rá, akkor a Guru megjelenik a külvilágban, olyan formában, hogy felismered, és szól hozzád , olyan nyelven, amit éretsz! Léteznek a Sadguruk... :-)
Ha már a kóanokat emlegetted, akkor van neked egy idevágó: Hogyan mondanád el azt, amit nem lehet elmondani?