Nem nagyon bírom ezt a tempót !

Math2
Eljutott végül hozzád a mailem? Mert egy jópár dolgot leírtam benne, amivel kapcsolatban -ha olvastad esetleg- nem értem, mégis miért kérdezel újra.

„felismerheted,hogy aki hozzaert, mit miert gondolt, es azt miert tartjak igaznak es forradlaminak. ha kedvet erzel hozza, beleashatod magad,e s 5 ev mulva esetleg te is hozzajarulhatsz a dolgohoz. de igen valoszinutlen, hogy elolvasva egy ismeretterjeszto konyvet, szakmai hozzaertes nelkul, te majd emgmondod a frankot.”

Én nem erről a felismerésről beszéltem (ahogy szerintem a flow sem), hanem arról, hogy gondolkodsz valamin, valamit érzel, valamire „rájössz” vagy „kapisgálod”, aztán elolvasol egy könyvet, amit egy kutató írt, aki egész életét a témának szentelte és kibontja neked ezt a „saját pici sejtésed” egy egész, hiteles elméletté. Ez felismerés öröme!

Persze kétféleképp élheted meg a dolgot. Megélheted „lám, ki vagyok én, csak porszem, hogy is gondolhattam, hogy az enyém a gondolat” szinten. De megélheted úgy is, hogy befogadod az egészet, magadévá teszed, azonosulsz, és igyekszel teljesen beleélni magad a másik tudat gondolataiba - hisz van valami _közös_ élményed vele. Ez pedig hatalmas öröm – lubickolni másban :)

Math2, azért folytatnám szívesebben mailben, vagy egy másik fórumon, mert érdekel a gondolkodásod, ahogy Toba mondta, tényleg lehet tanulni belőle, de itt eléggé „prizmaszerűen” vagy jelen, és szétszóródnak rajtad a gondolatok. Ezt nem személyeskedésnek szántam, csak _egészében_ átnézve a topicot, erre a következtetésre jutottam.

* * *
consciousness

Végre próbálok válaszolni.
Nehéz megmagyarázni pontosan mit értek semmi alatt.
Pont a leírhatatlant, a _tulajdonság nélküliséget_.
Na, arra gondolok! :)
Amikor leírtam, új gondolat volt részemről, szóval még én is barátkozom vele.
Ezért is nehéz válaszolnom.

De most is azt gondolom, hogy az a végállomás.
Ahogy onnan „jöttünk”, úgy oda tartunk.
Ahogy volt Big Bang, úgy lesz Big End.

Bizony, én alapvetően teremtésmítoszokból vettem ezt, mesékből, melyek többnyire így indulnak: „Kezdetben a Nagy Szellem aludt a semmiben”.
De _nekem_ ugyanilyen szintű mítosz a tudomány „meséje”: a BIG BANG is, ami szintén így kezdődik.

És honnan veszem, hogy oda tart?
1. hiszek az örökkévalóban, mely nem lehet a tulajdonságokkal leírható létezés, mert az keletkezett (nem volt eleve).
2. Hiszem, hogy valami mozgatja a világot (úgy értem valami törekvés) ezért változik.
3. Elhiszem a tudomány állítását, a termodinamika második főtételét, mely szerint minden a „rendezettlenség” felé tart. Vagyis minden folyamat, mely egyik formából a másikba alakít át energiát, valamennyit hő formájában _el kell hogy veszítsen_ belőle. A tökéletes átalakítás lehetetlen. A világegyetem egyirányú utca: az entropiának mindig növekednie kell benne. James Gleick szavaival: „a világegyetem a maga végső egyensúlya, a maximális entrópia _tulajdonságok nélküli_ hőtartálya felé süllyed.”

Én ezt a „tulajdonság nélküliséget” kellő bátorsággal, de a pongyolaság egyszerűségével semminek neveztem. Ezek voltak az akkori kiindulópontjaim.

De valóban, be kell valljam, én is ellentmondást érzek a tudat fejlődési vágya és e sorsszerűség között. Viszont itt kell szóbahoznom a káosz elméletet. (kavarom - kavarom :-))

A termodinamika törvényei _determinálják_ a világot (a vég felé).
/Lovelock úgy fogalmaz „úgy fest, mint a felirat Dante poklának kapuján”./
A káosz elmélet ugyanakkor (amennyit megértettem belőle) rámutat a „minden lehetséges” elvére.
/Joseph Ford a káosz „evangelistája”: „A káosz, a rend és a megjósolhatóság bilincseitől végre megszabadult Dinamika”

Mindezt én, ismétcsak kellően bátran és pongyolán így fordítottam le magamnak: Eleve elrendelés vs. Szabad akarat

Vagyis a világ (tudat alatt :-/) sorszerűen halad a megsemmisülés/abszolút felé, miközben a tudata „szabad”, és a létezés összes formáját kipróbálva küzd ellene… hogy a végén „elfogadva azt” mégis visszataláljon majd oda, ahonnan jött – és „elfelejtsen” mindent. - Legalábbis az ide leírt első hozzászólásom szerint.

Ezzel viszont most (legalább) két dolgot állítok:
1. A világtudat úgy működik, mint az egyéni tudat (ez rásegítene arra az elméletre, mely szerint közvetlen kapcsolatban vagyunk az egész világgal - vagyis nem feltétlenül kívül, hanem magunkban, belül is kereshetjük a magyarázatokat.)
2. Jócskán közeledik egymáshoz a tudományos és a vallásos világnézet.

És igazából ez utóbbi mondat az egész ittlétem (fórum) lényege.

Gondolataimban és a Toba által felvázolt világképben számomra az a fontos, hogy azt súgja, nem a tudomány Szent Grál kelyhéhez, a Nagy Egyesített Elmélethez (GUT) kell eljutni, hanem oda, hogy felfedezzük… jééé, _alapjaiban_ ugyanarról beszélünk, csak a Rendszer és a fogalmak mások, amelyeket köré építettünk.

* * *
Konkrét kérdésedre válaszolva:
„Tudaton kívül nincs világ – másik pillanatban lesz”
Minekutána a manifesztáció az elgondolásom egyik fő eleme, én ezt nem zárhatom ki. De tény, nem tudom bizonyítani.

„Ténylegesen megszűnhet-e maga a világ – amit a tudat alakít”
Erre fentebb már válaszoltam, most úgy gondolom, igen.

Tudat – öntudat kérdésében én is elkülönítem a fogalmakat, de amit felvetettél, azzal rendesen sarokbaszorítottál :) Ehhez kérek még kis időt!

És kösz, hogy alkotóan segédkezel beépíteni vagy elvetni gondolatokat - nekem ez sokat jelent :)