Körömpörkölt: „Tényleg mindig a legegyszerűbb megoldás a jó?”
Tapasztalataim szerint igen, és amíg lehet, javaslom, hogy mindenki ragaszkodjon ehhez.

Körömpörkölt: „miért gondolod, hogy fordulóponthoz érkezett a világ?”
Mert ha nem fordul, hamarosan vér fog folyni. De most komolyan!

Még korábban írtam Math2-höz: „Egy-egy modell védelmére egész közösségek alakulnak. Az emberek politikai pártokba tömörülnek, templomokat építenek, megalakítják az elvált nők klubját, katonák lesznek, antialkoholisták stb…” Aztán nem folytattam, mert a folytatást mindenki tudja. Egy idő után ezek az úgynevezett védelmi szövetségek átmennek támadóba. Ha egy közösség elér egy kritikus tömeget, hirtelen felsőbbrendűnek kezdi képzelni magát, beindul a légy-tehénlepény effektus. A közösségek erőt képviselnek. Hatalmat. A közösségeknek mindig vannak vezetőik. Ha ezek a vezetők nem a legjobb szándékúak, esetleg nem is a közösség, hanem a saját érdekeiket helyezik előtérbe, akkor jutunk el oda, ahol most tart a világ. Ha lenne egy (azaz 1) átfogó világkép, amibe mindenki (a sok ego) külön-külön beilleszthetné a saját világképét, és a sajátján keresztül megérthetné a többiekét, akkor mindenkinek megszűnne a felsőbbrendűségi érzése.

Consciousness: „Sokat foglalkoztam az ego kérdésével is, és sajnos csak olyan dolgok derültek ki ebből számomra, ami nem túl szimpatikus”

Korábbi mondatomat folytatva: A felsőbbrendűségi érzet elvesztése nem az ego halálát jelentené. De nem is a közösségét (bár sokan szeretnék ezt elhitetni), Hanem a vezetők hatalma csökkenne. Elég nehéz lenne ez után rávenni embereket, hogy ideológiai alapon bármi ellen is harcba szálljanak. Szerintem ezzel a problémák nagy része megoldódna. Nem tudom, hogy utána hogyan működne a világ. Nem tudom, hogy jobban fejlődnénk-e vagy elsatnyulnánk. Nem tudom, hogy utána mi lenne a hajtóerő, de biztos vagyok benne, hogy boldogabbak lennénk, és magamból kiindulva, a problémamegoldás öröme tudná tovább hajtani előre a világot. Én ezt hívom fordulópontnak. Ezt szeretném megélni, bár elég reménytelennek látszik az én életemben való kivitelezése. De optimista vagyok!

Az utóbbi hetekben igen fellelkesültem, ez látszik is rajtam. Elnézést. Tudom, lassanként alább fog hagyni a lelkesedésem, és visszatérek a normál kerékvágásba, de már most látom, hogy olyan, mint előtte voltam, nem leszek soha. Fantasztikus együtt gondolkodni egy buddhistával, egy kereszténnyel, egy materialistával. Fantasztikus érzés megérteni őket, és fenntartások nélkül elfogadni nézeteiket. Kívánom mindenkinek, hogy megélje ezt. (A politikáról már nem is beszélve, bár ott nem az elfogadás, inkább a megértés dominál.)

Körömpörkölt: „(102) Okos Toba: tudatos beavatkozással rendezhetjük az anyagot, vagy legalábbis lassíthatjuk az entrópiát. Elvileg lehetséges, ha egy zárt rendszeren belül minden atom pályáját és kiszakadását/beépülését nyomon tudnánk követni. Elvileg így az emberi tudat hatalma is lehet korlátlan, lehetünk az esetleges teremtőhöz hasonlatosak. Fontos közbevetés, hogy az elv nem azonos a tudattal, mert a tudat szabad akaratból cselekszik, az elve meg csak rendez. (Vajon az elv változik? változhat?)”

Az én elméletemben az entrópia növekedés elve az anyag energiává alakulása (alakítása) közben érvényesül. Nem tudnék (bár lehet, csak tudatlan vagyok) olyan folyamatot megfogalmazni, amikor tiszta energiából hozunk létre anyagot (Math2, te ismersz ilyet?), maximum egyik anyagból, energia befektetésével felépítjük a másikat, de ekkor is csak az anyag alakul energiává és nem fordítva. Anyag viszont van, és látjuk, hogy szoros kapcsolatban áll az energiával. Valamiért az energia anyagszerűen rendeződik. Ezt a „valamiért”-et hívom ELV-nek. Ez az ELV nem változik. Amikor rendet rakok a szobámban, nem hozok létre anyagot, sőt tudom, hő formájában az entrópiát is növelem. A példám azért született, hogy valamivel érzékeltetni tudjam az ENERGIA ANYAGGÁ alakulásának az entrópia növekedés elvével való ellentmondását. Rend és homogenitás. Egyik irányban növekszik, másik irányban csökken az entrópia.

(Csak egy kis utópikus gondolat: ha megismerjük, és pontosan meg tudjuk fogalmazni az ELV-et, akkor létre fogunk tudni hozni anyagot energiából. Micsoda lehetőségek…)

Körömpörkölt: „(136)-ban Papírtigris idézetei valóban szorosan kapcsolódnak OkosToba hármasához.”
Ezúton szeretném megköszönni PapírTigrisnek, hogy felhívta rájuk figyelmemet.

„Túlzottan furcsának tűnsz ezzel. Remélem nem csak azért, mert most került mozikba a mátrix3? :))”
Amit most mondok, még furcsább lesz. Fanatikusan rajongok a Mátrixért. Amikor először láttam, nem tetszett. De ahogy kerekedett az elméletem, egyre több és több mondat köszönt vissza belőle. Viszont kérdezek valamit. Nem tök mindegy, hogy egyáltalán létezik ez a film, ha egyszer az elmélet, amit leírtam működik? Kit érdekel, hogy volt egy film is. (ami Amerikában megbukott, és persze ez már bizonyíték is mindenre. Nevetséges.)

Consciousness (179): „Ettől függetlenül nekem semmi problémám az ilyen elméletekkel”
Csak, hogy kötözködjek. Mondj még egyet, ami ennyire kerek. Ha mondasz, mehet a többesszám. :)

Consciousness (196): „Azonkívül magamról elmondanám, hogy nem vagyok különösképpen érdekelt, vagy motivált az emberiség gondjainak megváltásában. Sokkal inkább hiszek abban, hogy minden egyes embernek a saját életét kell megváltania, és ezt másokéval amúgy sem tudja megtenni.”
Ha mindenki megváltja a sajátját, azzal megváltódott az emberiség. Ha megváltódik az emberiség, mindenki gondjai megváltódnak. A kettő nem elválasztható egymástól.

Consciousness (196): „Szerintem a megoldás az ego megszüntetése lenne”
Csak finoman. :)

Consciousness (196): „Az idő majd eldönti, hogy mit hoz a jövő az elméleted számára, de a magam részéről csak sok sikert tudok kívánni neked a terveidhez.”
Szerencsére nem rajtam fog múlni, de valóban, az idő fogja eldönteni. Terveim pedig sokkal szerényebbek, mint ahogy az látszhat. Lustább vagyok én annál…

Consciousness (197): „Okos Toba elmélete, ami igazából szerintem egy kibővített materializmusnak fogható fel”
Vagy egy kibővített buddhizmusnak, vagy egy kibővített keresztényi világképnek…

Consciousness (197): „Ez az egy tartott vagy két másodpercig, de akkor (a testemhez képest) külső pozícióból láttam a szobámat 100%-os pontossággal, és éberséggel.”
A tudat nem a valóságot látja, hanem a világot leképezve éli azt meg. Miért ne képezhetné le saját magát is? És ezzel már kész is a testelhagyás Toba féle receptje.

Consciousness (197): „Jobban átgondoltam, és szerintem az emberi testen belül kizárólag az agy lehet az a rész, ami öntudatos.”
Csak azért, mert a memóriánk az agyunkban működik, miért lenne az fontosabb szerv, mint mondjuk a vese. Tudom, nagyon rossz a példa, de ha a PC-ből kivesszük az összes adattárolót, és memóriamudult, hiába hagyunk benne processzort, sok hasznosat nem fog többet művelni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tudat lenne a processzor, de ahhoz, hogy a számítógépből bármi „értelmes” kipottyanjon, szükséges az összes (alap) alkatrész együttműködése. Így, ahhoz, hogy az emberi tudat optimálisan működhessen, szükséges az összes (alap-létfontosságú) szerv együttműködése. Így nem az agy lesz öntudatos, hanem az ember!

(A processzor az elméletembe beillesztve magát a világképet jelenti.)

"Egyáltalán mi a gondolat?"
A TUDAT kapcsolata az IDŐ-vel. A tudat állapotának időbeli változása.

Körömpörkölt (198): „De nem lehet a tudat egyszerre a testemmel, és test nélkül is, mert ekkor 1. felborulna a Toba-féle rendező ELV…”
Ez nagyon hízelgő! :) A többivel ponttal meg csak simán egyetértek.

Toba