Ajándék Mikulás Jenőtől

Kedves lányok, kedves fiúk! Remélem, kipucoltátok már a csizmácskáitokat, cipőcskéiteket, mert jövök én mint Mikulás bácsi (Szent Miklós püspök, Télapó, Gyed Maróz - kinek-kinek kívánsága és világnézete szerint). A jó kisfiúknak és kislányoknak csomagot hozok, a rosszaknak virgácsot - ahogy ez már szokás.

Mondhatom, teli van a puttonyom!

Persze a zacskó már nem klasszikus piros celofán, s benne sem a régi csokifigura, szaloncukor, ezüst dió, narancs, mogyoró (amerikai!, pfúj!), miegymás lapul, ahogyan ma az aranyágacskákból kötött vesszőcsokor sem mondható trendinek.

Aki tehát ma rám várt, azoknak sokfélét kínálok (ahogyan Kohn bácsi mondaná: gyerekek, lehet vásárolni...!)

A legjobbaknak Mikulásként a rendellenes Lelkiismeret 88 (vagyis: Heil Hitler!) csoportosulás helyett Lelkiismeret 22/10 (azaz Vivát, Jenő!) gyülekezet jár. Virgács helyett gumibot, áldás helyett bírói intés.

Polgári barátaimnak - élükön alsó- és felsőborozói vitéz Hevenye nemzetes urammal - a Sobri című új, magyar közszolgálati kalandfilm-sorozatot rovom ki penitenciaként. Tudom, embertelennek, kegyetlennek tűnök, de mégis úgy döntöttem, végig kell néptáncolniuk az egész mozit - amúgy más nem is igen történik benne. Legfeljebb egy tóból kibukkanó pucér férfisegg látható, ami korunk Johannáit érdekelheti legfeljebb, s melyet Eperjes hídember vizslat a műsorban erősen. Más kaland nemigen esik a moziban.

A rosszak megint csak jól jártak: Demeter Ervint helyezem a csizmaszárukba, ahonnan ő előkakukkol néha, hogy Pintér exbelügyért szólítsa brókerbe. (Hakapeszi, ha kap, eszi...) Ez igen szórakoztató, ámbár repetaízű kompakt, de akinek nem tetszik, harminc napon belül névértéken becserélheti egy zsebtévébéli Bunyós Bálintra.

A derekabbja persze az 56-ot (kriptonáci kódfejtés szerint EF - ez mi a tök lehet...? Egye Fene...?) kapja a kapca helyére. Bencsik András (21) bajuszkötője, Elek István (59) humorérzéke és Bayer Zsolt (2/sok) empátiája és keresztényi szeretete helyett. Lényeg, hogy usgyi az utcára, amíg a bolsik el nem foglalják. (Nem is övéké...!)

Akinek pedig most valamiért mégsem fért ajándék a topánba, az csakis ifj. Hegedűs Lorántot (98/12) okolja, mert nyilván ő rekesztette ki belőle jogerősen a galíciai Geschenket. Hogy helyette mit tett bele, azt egyedül ő tudja, és ez legyen is elég. (Daedalon a kiadóhivatalban igényelhető.)

Aki pedig most nem érzi elégedettnek magát, írjon levelet a Jézuskának. Azt is én kapom és viszem a cuccot.

Kinek gyertyát, kinek dzsíájdzsót. Kinek Betlehemet, kinek Golgotát. Kinek Saulust, kinek Paulust. Kinek sóletet, kinek egy tál lencsét. Kinek libanyakat, kinek nyakravalót. Kinek Józsefet, kinek Putifárnét. Kinek Lótot és sót, kinek Lótnét és sóbányát. Kinek Ábrahámot (Ibrahim...?), kinek negyven fiat. Kinek házat, kinek hazát. Kinek Hunort, kinek Magort, kinek az uramat, Tibit.

Kinek a papot, kinek a papnét. Kinek a titkárnőjét. (Szaporodjatok és sokasodjatok!)

Mert van, aki kötelet kér, s van, aki kötelet ajánl. Van, akinek villája van, de egy kanál víz is elég lenne neki. Van, Archimédesz és van, aki a köröket zavarja. Van, aki Európába vágyik, s van, aki Európától fázik. Mind írjatok nekem, barátaim, és én hozom az ajándékot.

Csak aztán vágjatok hozzá jó pofát!

Veress Jenő