Az embernek sírhatnékja van, ha tetűköpenyben látja a virágait. Így fogadtam el egyszer én is egy dögösnek mondott szisztematikus tetűírtót, amit a ház ritkán látogatott helyiségében vetettem be a pajzstetvektől meglepett leándereken (én is tetvesen kaptam)és egyéb szépségeken. Bio-énemmel ellenkezőn tettem, de épp feladós állapotban voltam. Eredmény: félelem a mérgezéstől, tetűtelenség a kezelt növényeken és soha nem látott invázió a lakás más helyiségeiben élő virágokon - olyanokon is, amiről azt gondoltam, nem kifejezetten tetűpréda. Úgy hatott a szer, mint az antibiotikumok: a kezelt családtag a gyógyulás jeleit mutatja, a kórokozók pedig átmenekülnek a többi családtagra a szertől megeddzve. Megerősödött az elhatározásom, hogy ilyesmit többé nem teszek. Inkább a kilátástalannak tűnő munka, mehanikus tisztogatás, lemosás, vagy növénypusztulás. Egyébként amióta kertem van és csalánnal öntözöm a lakás és a terasz növényeit is, alig találkoztam 'ellenségekkel'. A pajzstetvek kifejezetten irtóznak a csalánlétől. A gyapjasokkal kicsit nehezebb. Hallottam már csalánkivonatról, amit kertész szaküzletekben lehet kapni, bár sok-sok méreg után lehetséges, hogy az nem hat. Bocs, hogy hosszú voltam. Gondolom, demagógnak tűnhetek.