Kedves Nemo!

Hozzászólásoddal alapvetően egyet értettem, kivéve az elejével, de ezzel kapcsolatban ki is fejtem a véleményemet:

„A tizedfizetés a HGy-ben szigorúan önkéntes, de azt el kell ismernem, hogy tanítási téren norma (volt, mikor eljöttem). Azaz tanítások szóltak róla könyvekben, prédikációkban; tényleg megpirongatták (név emlitése nélkül) azokat, akik nem fizették, Malakiás prófétából rájuk idézve….” Írod.

Valóban belátom, hogy ez norma, és még a Bibliából is mintát adnak hozzá, de vajon ez megengedhetetlen manipuláció?
Hát vajon nem arról van szó, hogy a kereszténységben (és minden nyugati vallásban) a kijelentés tekintélyével próbálják a hívőket az Isten által elvárt, vagy annak tartott magatartás követésére. Tehát nem a liberalizmus, és szabadon választhatóság szelleme lengi át az Isten – ember kapcsolatát, hanem az elvárt norma követésének szükségessége.
Az viszont bizonyos, hogy ez soha nem vált „üdvösségi kérdéssé”, és alig hiszem hogy túl sok emberben csapódott volna le így a dolog.

„És valóban visszatetsző, amint mondod, hogy a lehengerlő gazdagság birtokában még tizedfizetést ír elő valamely kisebb-nagyobb egyházi főnök. (Akár a r.k. felekezet képviseletében is, hiszen az "öt parancsolat" egyike így szól: "Egyházadat anyagi hozzájárulásoddal is támogasd".”

Most viszont ellentmondást érzek e között, és a későbbi szavaid között. Ugyanis, ha a tizedfizetés kimondott-kimondatlan funkciója az egyház és a szolgáló eltartása (az állami eltartottság és papi fizetés elkerülése végett), akkor nem lehet azt kifogásolni, hogy lám a vezető gazdag, és mégis pénzt szed. Hiszen nem magánvállalkozást tart fent, hanem Isten által választott vezető, aki ugyanúgy sáfár, mint ahogy pásztor is. Ha pedig a hívő bizalma megrendül, akkor a lábával szavaz, más gyülekezetbe megy, ahol ideális esetben szintén saját maga tartja el a közösséget, és nem az állambácsira bízza ezt. (olyan úgy sincs) :-)

elterito