Kedves CADves,

Probaltam kihamozni a leveledbol a lenyeget, nem nagyon sikerult. Ugy erzem hogy a fo "serelem" amirol beszelsz az az orvos-beteg viszony, de ha tevedek bocsass meg.

A nagy igazsag az, hogy az utobbi evtizedben divat lett tajekozott paciensnek lenni (latod, paciensnek nevezem, nem betegnek, nem mintha tenyleg szamitana). Tehat a paciensek egy resze tajekozottabba valt mint regen. A tajekozottsag szintje nagyon ritkan er fel egy erdemleges szintte. Az esetek tobbsegeben arra neha jo, hogy egy egy kerdest feltegyen az illeto, de arra mar altalaban nem, hogy egy igazi valaszt meg is ertsen. Mint ebben a forumban valo resztvetem bizonyitja, en magam probalok tajekoztatni, probalok kommunikalni a pacienseimmel, de tudom hogy milyen ritkan jar valamirevalo sikerrel. Nem az o hibajuk, ez az egesz egy "divat"-nak a kovetkezmenye.

Gondolj bele, hogy lehet elmagyarazni dolgokat, amit 6 ev orvosegyetem, 5 ev residency, sok ev tapasztalat adott ossze?

Ugyanakkor, hanyszor kerdezted meg a villamosvezetot, hogy miert ugy vezeti a villamost ahogy vezeti, pedig sokkal egyszerubb dologrol van szo. Vagy a repulogep pilotajat, hogy miert eppen azt csinalta amit csinalt? Mert az nem divat, mert amugy, az eleted legalabb annyira a kezeben van mint az orvos eseteben.

Es honnan lehet azt elore tudni, hogy melyik paciens mennyire informalt, mennyire kepes megerteni a dolgokat?

A dolog nem olyan egyszeru mint amilyennek latszik.

Gabor