A lánctalpas futómü lényegesen több karbantartást igényel, mint a kerekes futómü. Ez nem jelent különösebb problémát, ha a harc viszonylag kis területen folyik. De ha 5-600 vagy 1000 km-en át kell folyamatosan üzemeltetni a jármüvet, a lánctalp valószínüleg sokkal hamarabb használhatatlanná válik, mint a kerék. Nem véletlen, hogy a harckocsikat ameddig csak lehet tréleren viszik.

Az iraki hadjáratban az USA 3. Löv Ho 21 nap alatt 600 km-t nyomult elöre, állandó harcok közben. Karbantartásra nem nagyon volt lehetöség: mikor a harcok végetértek, az eszközök jelentös része siralmas állapotban volt. A harckocsik és a lövészpáncélosok még ugy-ahogy tulélték a dolgot, de a müszaki csapatok lánctalpas eszközeinek fele elhullott az úton.

A délafrikai hadsereg (nem a mostani, hanem a 10-15 évvel ezel?tti) értett valamit a támaszponttól, logisztikai bázistól nagy távolságban vivott harcokhoz. Lövészpáncélosaik is, önjáró lövegeik is kerekes futómüvel rendelkeznek. A tüzérségnek különben sem kell feltétlenül olyan terepjáró képesség, mint a lövészpáncélosoknak: nem az ágyuknak, hanem a lövedékeknek kell lépést tartaniuk az elörenyomuló csapatokkal.