Az, hogy én időnként trágár szövegeket engedek meg magamnak itten, az egy dolog.
Bunkó vagyok? leszarom.
De mindenképpen elgondolkodtato az a politikusi evolúciós folyamat, amely a mi kékingeskénket és társait eredményezte.
Für Lajcsi a körkörös védelmet komolyan gondolta.
Nem értett hozzá, de felvállalta a baromságát, aztán végül is teljes értetlenséggel távozott.
Fantasztikus államtitkára Raffay "helikopteres lovassság" Ernő miután komolyan meg akarta támadni Erdélyt, távozni kényszerült.
No nem emiatt, hanem mert megesett vele egy autóbaleset, amit ő mindenáron merényletként aposztrofált, szanatórium lett politikai pályafutásának vége.
Keleti dörzsöltebb volt, a 89-es Gerecsénél HM-szóvivő, a 96-os nagyfejezésnél miniszter.
A katonák bizalmat szavaztak neki, hiszen ő is a szakértői kormány koncepció részeként lett a tárca vezetője, de szemrebbenés nélkül elhajtott 50000 embert.
Az ő nevéhez köthető a "ha nincs rá pénz, kidobjuk"-féle politizáls megindítása.
Szabó "baromarcú" János bátyánk kisgazda honvédelmi miniszter elődjéhez hasonlóan "értett" a szakmához. Öt évtized után ismét nagyszerű HM-vezetőt adott a híres-neves történelmi párt.
Ennek a fényestekintetű, agytrösztnek az ábrázatáról leolvashtó volt, hogy a nap huszonnégy órájában rendkívüli, embertpróbáló problémák megoldásán töri a fejét, miközben hazánk legkiválóbb szakemberiből álló stábjával azon munkálkodik, hogy a világ legütőképesebb haderejét össszehozza. Naprakész ismereteit a legzseniálisabban kombinálva négy éven át fáradhatatlanul nézett szembe a nemzetvédelem adta kihívásoknak.
Na jó, fogalma sem volt arról, hogy éppen mi folyik körülötte, de legalább végig csöndben volt, így érdemi irányítást a fideszes Wachsler, majd a gazdasági tárcát vezető Matolcsy gyakorolta.
Juhász "kékingeske" Ferenc azonban már egy új stílus jegyében munkálkodik.
Jelszó: semmiért se vállald a felelősséget!
Az Antall-kormány idején az ország még politizált, majd tudatosan kormányt váltott.
A Hornék szkértői illúzióját az arcpirító privatizáció, a Bokros-csomag, és az olajmaffiás ügyek rombolták szét.
Orbánék nemzetvezetői rongyrázását már csak az ország fele nézte jó szemmel, majd miután sikerült kettészakítaniuk a társadalmat, megbuktak ők is.
A választók erre a megosztásra pedig úgy reagáltak, hogy elfordultak a politikátol.
És így jutottunk el a lényegében már a nyerés után bukásra itélt Medgyesi-kormányhoz.
A jelenlegi helyzetet úgy jellemezhetjük, hogy kómában van az ország.
Miközben határainkon túl, zajlik a történelem, itt megállt az idő.
A kormány jellegtelen, a vezetője méginkább.
Külpolitika nincs. Belpolitika sincs.
Az ellenzék konstruktivitási együtthatója zérus. Nincsenek kérdései, se válaszai.
Vezére, aki maga is parlamenti képviselő, a Parlamentbe nem jár be, társai ügyeket kreálnak, hogy aztán maguk is belekeveredjenek. A kormány pedig gyakran játékon kivűl is öngólokat lövöget magának.
Kékingeske rögtön azzal indít, hogy teljesen felrúgja a választási igéretet. Felelősséget nem vállalva érte, kifogásként felhozza, hogy nem volt kellőképpen tisztába a valódi helyzettel.
Szar duma, ugyanis az előző kormány idején a honvédelmi bizottság alelnöke volt.
Innetől a stílus már kiismerhető, kijelentései átlag kéthetente vesznek 180 fokos fordulatot, következmények nélkül.
Rendszerint más országokra hivatkozik, önálló elgondolásai nincsenek, koncepciót hírdet, melyet a bejelentést követően össze-vissza módosítgat, maga sem tudja miért. Közben pedig arcán permanensen ott leledzik az félig flegma, félig debil vigyor, az önelégült, büszke ostobák ismérve.

Itt tartunk, de a nagy kristálygömböm szerint ez még fokozható...