"Óh tavasz, óh szerelem!" A szonettem
- már ha el nem zavartok innen, mint a
kalauz, amikor a buszon ettem -
erről szól most. Szelíd, kicsinyke minta,

amelyet antológiába zárni
soha senki nem fog, történjék bármi.
Tavaszi zsongás, hosszú pillantások:
Ó, a csábos szemekbe nézni átok!

Imhol a tavasz, és hírnöke mind a
büszke lánynép, a miniszoknyás-topos:
hajuk mint tekergő, sokágú inda,
holdjáró-patás lábuk csótányt tapos.

Hanyatt fekszem az út szélén. Te velem.
Rozsdás biciklimet tartod. Szerelem.