Kedves Cserfa!
Az 1 rész első bekezdésével szószerint egyetértek, örülök neked.
Második bekezdés: nem látom a megoldást, amit mondasz, ugyanis már sokan megtették, amit mondasz. Egy baj van, hogy hirtelenjében nem látok olyan vezetőt, akit magam mellé véve megdorgálhatnám azt a vezetőt, akivel bajom van.
Az áldozatot illetően egy kicsit enyhébben fogalmaznék. Bár van rá példa: Róm. 9.3
„Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint”, azért az átokká levéstől félnék. ( Kíváncsi vagyok, hogy Pál ezt hogy gondolta?). Nem látom a kimenetelnek a gyakorlati hasznát. Én csak az Rkat történelmét ismerem (úgy-ahogy) és tudtommal nem javult meg a kiválásoktól. Igaz, a bennmaradástól sem. A HGY-ből is elég sokan kimentek, köztük vezetők is, közben az általad említett intés is megtörtént, és mégsem javult meg. Gyakorlatilag se a menés, se a maradás mellett nincs érv. A jelenlétemmel legitimálom? Ez nem az én felfogásom. Inkább sózom. A sónak a só-nélkül-egyébként-íztelen ételben van a helye. Csak ott használ. Persze közben keresek. Ha találnék olyan helyet, ahol…. De ezt már leírtam.
NS által gyűjtött vagyon megint csak nem izgat. Ha szétosztja, de marad a régi, mi hasznom van abból? Tartsa meg, vagy ossza szét, nem érdekel, csak térjen vissza az igazság szeretetéhez és a bűn gyűlöléséhez, ami sokunk előtt példa volt megtérésünkkor.
Üdv:ba