Ez egy hosszú folyamat eredménye volt. Már korábban, egy másik topikban érintettem a témát, de újra leírom a fontosabb stációkat:

1. Sok mindenből megszabadultam a HGY-ben.
2. Örültem, de nagyon!
3. Fanatikusan követtem a HGY-t.
4. Olyan új problémák keletkeztek, ami csak a HGY-ben van.
5. Szóltam, de azt mondták, hogy hallgassak.
6. Továbbra is fanatikusan követtem a HGY-t, a problémák dagadtak, de megvallottam, hogy ez nem így van.
7. Világi ismerősök elkerültek, nem voltam valami jó HGY-reklám.
8. Döntöttem: rendbe hozom a dolgaimat, erre azt mondták hogy flúgos vagyok.

Tehát ez volt a dolog egyik oldala, hogy számomra egyre kibírhatatlanabb lett a HGY.
Nyilván nem az volt a legjobb megoldás hogy elmentem, hanem rendezni kellett volna a problémákat. De erre nem volt lehetőség. (5.pont)

A dolog másik oldala az, hogy miért küldtek el. Merthogy kb. egyszerre mentem és küldtek.
Hogy ’98-ban mi történt, tehát hogy Ervinék miért mentek el, azt akkoriban elég gyakran megmagyarázták. Sokszor erről szólt a prédikáció.
Aztán eszembe jutott, hogy megkérdezem a másik oldalt is. Erre a HGY-ben nagyon berágtak.
Végül ultimátumot kaptam, miszerint akkor maradhatok a HGY tagja, ha:
a. Bocsánatot kérek a gyülekezettől, hogy „elárultam” őket.
b. Megszakítok minden kapcsolatot „azokkal a nyomorult autonómokkal”.
c. Volt egy vezető, aki nagyon megkeserítette az életemet. Tőle bocsánatot kellett volna kérnem.

Egy centivel azelőtt, hogy teljesen megőrültem volna, leléptem.