A húhiban sehogy se lehet versenyezni, mert hiába osztasz vissza, a változó partneri viszony van akinek jó, van akinek rossz partner ad.
Teljesen szerencsejáték.
Ezt, egyébként ők maguk is elismerik, lásd: Marton János Magyar tarokk c. könyvét: 7. oldal (rögtön az első érdemi oldal, addig, üres lap, cím stb.): "versenysportként sem űzhető a tarokk..."
Természetesen mindez e játékosokat a húhiversenyzéstől nem tartja vissza, valaki valamit írt korábban valaminek a határtalanságáról...
Szomorúan kell közölnöm azt is, hogy az a téveszme, miszerint a visszaosztás mérhetővé teszi a kártyát nagyon nem áll meg, ez az ú.n. 0:2/1:1 végjátékprobléma miatt van!
Akár a bridzsben, akár az ultiban, akár a royalban dögivel vannak olyan - ráadásul többnyire sorsdöntő ponterejű - teljesítéslehetőségek, amikor a sikert a végjáték 0:2 vagy 1:1 adueloszlása dönti el.
Az egyik asztal (pl. a jobb!) bebukja a dolgot, a gyöngébbnek eszébe sem jut, és nyer...
Lásd a bridzsvégeredmények azonos játéktudású játékosok közötti döbbenetes szórtságát: uaz a játékos egyszer első, aztán 47., aztán 25. aztán 4. stb... ilyen elképzelhetetlen pl. az úszásban: Darnyi, Egérke, vagy az az ausztrál úszógyerek ha elindult, mindig első volt, sose 47., meg 25...
A skartos játékoknál pedig ugyebár ott van, ki mit húz, vagy az ultiban, ki kinek mit tesz le.
1972-óta a hobbim a kártyaversenyzés, mint olyan, és elmondhatom, hogy még több egyéb faktor is van, de ezzel már nem akarok senkit untatni.
Akit érdekel a valódi versenyzés: jelen pillanatban a legpontosabb játék a royal, aztán az altiansz, aztán a bridzs.