Alice!
Abszolut nem egyedi az esetetek. Kis különbségekkel velünk is hasonlók történtek. Céges ovi, majd nagy csoportban önkormányzati. A lánykám a céges oviban sem volt hajlandó leülni és óvónéniféle közösségi játékokat játszani. Viszont amikor közölték vele, hogy ezt most tényleg muszáj, akkor ő volt az első a feladatmegoldásokban, és mindíg hibátlanul megcsinált mindent. Hiperaktivitása miatt viszont eléggé elviselhetetlen volt a természete, ezért hol imádták, hol megőrültek tőle. Ezt a céges oviban még valamennyire tudták tolerálni, de az önkormányzatiban cseppet sem. Tény, hogy ezt csak 4. osztályban diagnosztizálták nála, de már előtte is talákoztunk pichológusokkal, akik nem ismerték fel a problémát. Addig a diagnózisa roppan egyszerűen az volt, hogy "más mint a többi"...
Történt az eset, hogy iskolába kellett íratni. Mondtam az oviban, hogy én még visszatartanám 1 évig, mert szvsz éretlen rá. Erre közölték, hogy á dehogy. Volt náluk pszichológus, logopédus, meg mittommég kik, és mindenki teljesen érettnek találta az iskolára.
Bekerültünk hát a suliba.
Kiderült, hogy osztályfőnökünk osztálytársa volt az óvónéninek (az önkormányzatiból), és épp nemrég volt osztálytalálkozójuk. Amilyen hülye volt az ofnő, még azt is elmondta, hogy kibeszélték a lányomat, és bizony hallotta, hogy az oviban is sok gond volt vele. Hát szerintem ennél sokkal jobban kivesézhették, mert egyikkel sem voltam jóban, már az elejétől fogva. Később az uszodában (kötelező úszásoktatás elsőben) összefutottak a céges óvónénivel is, akivel szintén kibeszélhette a lányomat. Mint már pár sorral előrébb írtam, elég hülye volt ahhoz, hogy ezt is elmesélje.
Az első osztályt úgy járta ki az osztálya, hogy az én lányom az ablakból kommentálta, hogy mi történik az utcán. Mondom májusban az ofnőnek, hogy ismételjük meg szerintem ezt az elsőt, mert úgy látom, hogy érdemes lenne. Itt jött a "mit képzelek én(?!), ha osztályozva lenne 4-es, 5-ös lenne... Végig szenvedtük az alsó tagozatot egy szemét dög tannénivel, aki ahol csak tudott keresztbe tett (pl. képes volt a bizonyítványba elsőben közepest adni magatartásból), és egy mégrettenetesebb gyereksereggel, akiket nem nevelt jómodorra a kutya sem.

Kérdem én? hogy miért kell gátlástalanul kibeszélni a gyereket?
Miért is kellett iskolába íratni "idejében"? Szvsz az óvónéni akart tőle megszabadulni.
Miért nem ismételhette meg az első osztályt? Szvsz rossz fényt vetett volna a tanár munkájára.
Ugyanis el is vittek tőle nem egy gyereket a normálisabb szülők, rögtön az első osztály végén, és szintén szülői kérésre egy másik gyereknek sikerült osztályt ismételnie.

Úgy látom tehát, hogy senki sem a gyerek érdekét figyelte, hanem a saját érdekeit szolgálta a döntéseivel. Ha ez csak 1*, 2* történne meg, talán megbocsájtható lenne, mert biztos eléggé kirívó esetekről lenne szó. De sajnos nem így van, mert ezek az esetek nap mint nap megtörténnek, mert megtörténhetnek. Bárkivel.
:(

Fentiek miatt bennem is felmerült, hogy magántanulónak kellene lennie, de úgy érzem, akkor lettem volna a legfelelőtlenebb, ha ezt megteszem. Úgy gondolom, hogy minden szülő fejében megfordul ez a kérdés néha, amikor észvesztő dolgokat tapasztal, de természetesen nem lép ezirányba semmit. Nem kell ezen csodálkozni, vagy kiakadni. Szerintem nincs értelme.