Elgondokodtam ezen az egész verseny kérdésen.
A kártáyajátékok eleme a szerencse, ha más nem a lapkiosztás miatt. Alapjában nem oylan, mint a sakk, ahol azonos feltételekkel versenyeznek. Szerintem három kategória van.
1. a szerencsejátékok. A neve is mutatja, miről szól: pénzt kell nyerni (ezt nevezhetjük versenynek is). Ha állandóan blackjack-em van (magyarul 21-em) vagy ász pókerem, akkor jó eséllyel nyerek. Kissé fura lenne, ha az, akinek egy párja van, kompenzációt kérne, mondjuk pár dolcsit a szomszédtól. Az is hozzátartozik, hogy a jó szerencsejátékso igenis jobb nálam, mert tud blöffölni, játszani. Aki ült már akár csak félprofi pókeressel egy asztalnál, tudja ezt. Összességében ezek azonban messze nem a versenyről és a gondolkodásról szólnak. Másszóval: csak részben tanulható, 95%-ban az nyer, akinek jobb lapja van. (értsd: nem kell tudnom nekem blöffölni meg kiismerni a többieket, ha royal flös van a kezemben).
2. a társasági játékok. Ezek lehetnek komolyabbak és lazábbak is. A komolyabbak pld. a kanaszta, a römi, az ulti, vagy akár a fekete macska, a rikiki. Ezekből is vannak versenyek! Töbségére igaz, hogy általában egyéni indulós, ergo partner-probléma nincs, és többségüknél az összes lap is játszik (bár a húzkodósakban nem egyidőben). Römiversenyt, ultiversenyt is rendeznek. A huhi tarokkok is ebbe a csoportba tartoznak. A játék sajátossága azonban megfosztja a versenyeztethetőségtől a játékosokat, de ha mégis rendeznek, annak sportértéke természetesen nincs. Nem is kell neki legyen. Teljesen egyértelmű, hogy még akár hosszútávon sem (!) a legjobb nyeri azt meg, vagy a győztes a legjobb. Ezt mindannyian tudjuk, de azért szórakoztató még lehet.
Mi is a baj a tarokkal? Egyrészt ugye a meghívott pár, lehetünk valami barommal, aki nem tud tarokkozni, ráadásul nem derül ki mindig időben, kivel is vagyunk, a partnerek meg változnak. Se nem egyéni se nem páros játék emiatt. Ott van aztán ugye a lapcsere, hat lap a skartban, amik sose kerülnek játékba. Végül pedig a lapszerencse.
Ezek a dolgok ugyan tehetik élvezetessé a huhit, és jókat röhögünk néha azon, ha a felvevő még a hatodik hívásban sem tudja, kivel van; de ez nem versenyjáték.
3. a versenykártya. A Royal próbált tenni a fentiek ellen. Ehhez nem volt más lehetősége, mint szakítani a hagyományokkal, és egyrészt fix párosokat alkotni, másrészt eltüntetni a skartolást. Ez önmagában forradalmi, ami láthatóan ellenérzésekbe is ütközik. A legnagyobb csatát azonban a lapkiosztás szerencsefaktora ellen űzi, erre van ugye a konzoláció kitalálva. Ez roppant ötletes és jó dolog, az optimálsi megtalálása azonban nehéz. A játék így versenyeztethetőbb, bár a lapkiosztás szerencséje ekkor is megmarad, kisebb mértékben. Cserébe a tardiciók szakadnak szét, új bemondások kerülnek elő, változik a lapszám stb.
A másik versenysport a bridzs, ami megfelelő módon van szabályozva. Nem rég láttam egy képet hogy megy a verseny, középen leválasztott asztal, licitdoboz, semmi duma, a lapok felmutatása egy lukon keresztül. Borzasztó. Én ezt annyira élvezném, mint egy urológiai vizsgálatot.
Tehát, ha versenyezni akarunk, akkor kötöttebb, változtatottabb szabályokra van szükség.
A tarokk esetében ez vagy a royal, vagy akinek nem tetszik az eretnekség, annak - szerintem - csakis egyetlen objektiv módja lehet: a visszaosztás, uyganabból a lapból versenyeztetés. Erre votlak próbálkozások, kevés sikerrel. legutóbb (2-3 éve vettem részt ilyenben egy mezőhegyesi verseny alkalmával, ahol minden asztal ugyanazokból a lapokból játszott, majd továbbadta a szomszédnak. Persze, minden azstalnál az A, B, C, D játékosok versenyeztek egymással, tehát az "A" játékosok között is sorrend alakult ki, meg a többiekközött is, de A-t B-vel nem lehet összehasonlítani közvetlenül. Persze, a talon is ugyanaz volt, így pld., kiderült, hogy én, aki skízzel mindig ellicitálok egyesig, XXI-t fogtam, mig más uyganabból a lapból csak kettesig ment, és csibnált egy hármas tulit (aljas módon úgy volt megcsinálva a talon, hogy a XX-as a licit függvényében kerüljön ki).
Mi ezzel a baj? Az, hogy ez egy hülye, bonyolult, és macerás versenyeztetés. Lassú, főleg a pörgő játékhoz szokottaknak, és idegen. Továbbá, még így is nehéz összehasonlítani sok mebert, mert ugye az a kérdés, hogy a XXI belemegy-e az adott leosztásban egy színbe menekülni, vagy sem, ez nem biztos hogy tudás kérdése.
A gyorsításnak és objektiv, gyors versenynek egyetlen módja a számítógép lenne, ami képes könnyen gyorsan minden asztalnak ugyanzt kiosztani, könyvelni. Hát ez is elég idegen módszer, de ha ez sem tetszik, akkor tessék társasági szinten játszogatni, vagy eltűrni, hogy a "versenyek" igazából nem sportértékűek, hanem olyan buli, ahol az aznapi legszerencsésebb díjat kap. Egyébként meg ott a royal, ha valaki feltétlen versenyezni akar.