Szvsz igen, visszaveti. Sporton, zeneórán, a játszótéren nem tartózkodik annyit egy gyerek, hogy muszáj legyen neki alkalmazkodni az adott közösség szabályaihoz.
Mint említettem van olyan ismerősöm, aki otthon tanította a gyerekeit. A két nagyobb gyereke között másfél év korkülönbség van, a kicsi 5 évvel követte a középsőt. És biza a legkisebb már az elsőt suliban kezdte. Akkorra ismerte be magának a csaj, hogy az otthontanítás nem a gyerekeiről, hanem róla szólt. A felsős anyaggal már nehezen boldogult (segítettem neki néha a töriben), és a gyerekei nehezen oldódtak közösségben. Eléggé megszenvedték a suliba kerülést, míg a kicsi, aki eleve ott kezdett, jól érzi magát az első perctől.
Bevallom én is elgondolkodtam azon, hogy otthon fogom tanítani a gyerekeimet. Utána is néztem a dolognak (módszertan, hozzávalók, pl. itt) is), és nem vágtam bele. Én spec. azért, amit bokor írt, hogy én szünnék meg társas lénynek lenni, és az engem teljesen kiakasztana.