Tisztelt Társaság!

Mindenki figyelmébe ajánlom Marie de Hennezel: A meghitt halál című könyvét. Nem az eutanázia kérdésével foglalkozik, hanem a munkájáról ír. A munkája pedig a végső stádiumban lévő betegeknek történő lelki segítségnyújtás. Én nagyon sokat tanultam belőle. Mióta olvastam úgy érzem, nem az a fontos, hogy fizikailag segítsünk valakit a halálba menni, vagy életben maradni, hanem az, hogy emberként kezeljük és megosszuk vele ezt a tapasztalatot, segítsük, hogy békében és nyugodtan élhesse át, amit egyszer mindnyájunknak át kell élnie.

Nagyon érdekes még a keleti kultúrák hozzáállása a halálhoz. Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról című könyvében nagyon szépen leírja, hogy náluk hogyan viselkednek egy haldoklóval. Különösen az fogott meg, hogy annyira erős bennük a segítőkészség, hogy az ember halála után is, rendszeresen különféle meditációkkal és technikákkal segíteni akarják a hitük szerint továbbélő lelket. Ehhez képest nálunk egy kicsit szégyellni való dolognak tűnik a halál. Tehetetlenül állunk vele szemben, és nem tudjuk, hogy viselkedjünk egy haldoklóval.

Helyre kellene tenni ezt a dolgot, egy kicsit több szívvel és kevesebb ésszel...

barnabás