Szevasztok!

Szerintem kár a felelőséget a műszakiak nyakába varrni. Egy két kivételtől eltekintve, a pilóták ismerik a gépek állapotát, és ismerik a műszakiak felelős vagy kevésbé lelkiismeretes felkészítő munkáját is. A felszállást megelőzően minden személyzet kötelessége, hogy átvegye a gépet. Ha valami nem tetszik, nem írom alá a műszaki könyvet, és nem repülök.
Az idén összetörtek nálunk egy trénert, mert a srác a tartalék tartályra kapcsolta az üzemanyagot, mielőtt felszállt. A harmadik iskolakörnél a felszálláskor 100 m magasan állt le a motor, már a város felett. Már az kész csodának volt betudható, hogy a 226-os nem szállt le a városba. Megfordult, és miután rádöbbent, hogy a repteret nem éri el, letette a gépet az egyedüli „zsebkendőnyi” üres placcon.
A srác megúszta, de a gép amortizálódott! Az a ge@ipecsét "pilótatársom" gondolkodás nélkül bemártotta a mechanikust, hogy Ő kapcsolta át a csapot. A légügyi hivatal intézkedései közel sem voltak olyan egyértelműek, mint azt elvártuk volna. A pilóta papírjait bevonták – ma se repül, de fáradhatatlanul keresték a „nem közvetlen felelőst”, aki közvetve belejátszott abba, hogy a motor leállt. A mechanikus volt az elsődleges célpont. Szerencsére idővel tisztázta magát, de ősz hajszálainak a mennyisége erősen gyarapodott!

Ramius,

ha csak a katonai gépek katasztrófáját veszem példának tudod, hogy mekkora csillaghullást eredményezett annak a két MiG 29-nek az összeütközése a Tátra felett? Annak a „nem közvetlen felelősnek” a keresése egy nagyon sok élű fegyver ám! Ha valakire rá akarják húzni a vizes lepedőt, akkor már az is elég, hogy az illető megszületett. Mert ha nem született volna meg, akkor nem lehetett volna a toronyban vagy gép rep. előkészítésénél. De mivel ott volt, csak egy kis „szorgalom” kérdése, hogy rányomjanak valamit. Ha most ezt párosítod a katonáknál (máshol is) állandóan jelen lévő karrierizmussal, akkor ne csodálkozzál azon, hogy mi mindenre fel lehet használni egy olyan balesetet vagy katasztrófát, hol a napnál is világosabb, hogy a pilóta (pilóták) hibáztak.
Azt a többmilliós gépet, mit az adófizetők pénze bán, hogy összetörte ne emlegessétek, mert ez gusztustalan. Azért nem fog senki borsot törni az adófizetők orra alá, hogy közben Ő is beledöglik. Ez benne van a repülésben! Aki repül, vagy közel áll a repüléshez az megérti. Aki dilletáns, de járassa a száját, kérem, próbálja meg. A legtöbb esetben csak addig jut el, hogy mint utas egy enyhe gépbedöntésnél, kéjes sikolyok közepette bevizel.
Ami azon eszmefuttatásodat illeti, hogy mi jobb – a saját vagy más f@szát a csalánba verni? – a repülésben ezt a tételt nagyon nehéz tesztelni. Leszámítva egy-két szerencséset, kinek van saját repülőgépe, a legtöbbünket nem igen érdekli, hogy mennyire csíp az csalán, csak hogy repülhessünk! :o(((

Csatlakozom azon pilótatársaimhoz, kiknek a olyan a véleménye, hogy akár ludas a pilóta a katasztrófa bekövetkeztében akár nem, az érdemeit a becsületét, nem árnyékolhatja ez be! Mert ha tényleg léteznek olyan esetek, hogy bizonyos illetőknél csak idő kérdése (volt) a repülő esemény kialakulása, akkor valóban hibásak azok a személyek, akik nem vették ki időben a fegyelmezetlen ( vagy tehetségtelen) repülő kezéből a botkormányt!

Azon viszont csodálkozom, hogy több mint egy hét eltelt az eseménytől, és még mindig nem született egyértelmű vizsgálati eredmény. Van olyan érzésem, hogy nálunk ez gyorsabban folyik! Így aztán igaz, hogy minden csoda csak három napig tart!

üdv.
Tfrici