na akkkor balekintézet kettő:

Felszálltam egy távolsági buszra, bérletem volt, közös tokban a diákkal, amit persze felmutattam, és mentem tovább befelé, nem akarván feltartan a mögöttem sorakozó tömeget, meg hogy minél prímább ÁLLÓhelyet találjak. Fél füllel hallottam, hogy a sofőr valakinek a diákját kéri, de nem gondoltam, hogy ez rám vonatkozik, mert 1 én felmutattam, meg is nézte 2 oltári tömeg volt. Aztán az egyre erősödő artikulálatlan üvöltésből rá kellett jönnöm, hogy az én diákomat akarja. A tömegen keresztül nagy nehezen visszanyomakodtam, hogy újra megmutassam.
Nem fogjátok elhinni, mi történt.
Leszállított a buszról a rohadék. Mert - szerinte - nem elég készségesen mutattam fel a diákot.
Nem akartam, de le kellett szállnom, mert azt mondta, addig nem indul el. Erre az ún. utazóközönség is ellenem fordult, mert féltek, hogy lekésik a csatlakozást.
Hozzáteszem, hogy vasárnap volt, így a következő busz fél nap múlva jött. Plusz nyár, 50 fok, pénz nélkül, kaja és innivaló nélkül...