gyugyuzombi: nézd, az éremnek két oldala van.
A leírtak alapján gyanítom, hogy Varga Marika nénivel beszéltél. :) (esetleg Gizi nénivel, bár ő kevésbé durva. :))) Igen, a stílussal néha gondok vannak - de mindkét részről.

Ezek a cicás nénik NEM ALAPÍTVÁNYOK. Nem pénzeli őket senki, nincs hasznuk abból, hogy segítenek állatokon. A saját nyugdíjukból, emberfeletti erőfeszítéssel teszik ezt; van, hogy ők nem esznek, a macskák meg igen és még sorolhatnám. NEM KÖTELESSÉGÜK mindenki állatát átvenni. NEM KÖTELESSÉGÜK segíteni, ha az meghaladja az erejüket s anyagi lehetőségeiket.
Gondolj bele, hogy naponta ötvenen felhívják őket és ELVÁRJÁK, hogy megoldják az ő felelőtlenségükből keletkezett gondokat, vagyis átvállaljanak x állatot, akiknek a gyógykezelését, oltását, parazitamentesítését és etetését talán még 15 évig nekik kell majd finanszírozni.
Ezek a hölgyek nagyon rendesek, az életüket feltették erre a tevékenységre, de állandóan telt ház van náluk, várólista, sorban állnak az életveszélyben lévő állatok egy-egy ketrechelyre, stbstb. És akkor jön KisPista, és fel van háborodva, hogy most szült a kutyája/macskája 9 kölyköt és azonnal helyezzék el, mert ők az állatvédők... ezért ez a helyzet bárkit kiborítana. Ez olyan kábé, mintha most híre menne, hogy te békát mentettél valaha és akkor naponta 50 ember felhívna és fel lenne háborodva, hogy az ő megunt békáját, vagy annak szaporulatát nem akarod átvenni, amikor mellesleg 600 béka ugrál már így is a fejeden a lakásban... és hogy mered őt kioktatni, hogy ne szaporítsa a békákat, amikor te vagy az állatvédő, neked kellene ezt megoldanod... :)))

Ránk is sokszor anyáznak, mert a felelőtlen szaporítóknak nem segítünk. Mert minden állat, aki feleslegesen megszületik, elvesz egy potenciális gazdijelöltet egy halálra ítélt, sintértelepen szenvedő, menhelyen fagyoskodó, út szélén haldokló állat elől.
Szerintem ez neked is jó lecke volt, hogy egy életre megtanuld, milyen iszonyatosan nehéz elhelyezni egy-egy állatot - pedig a tieid szépek, fiatalok, egészségesek.
Az én kisszobámban egy 13 éves, daganatos, sánta, vesebajos, félszemű macska várja két lövedékkel a testében, hogy valaki utolsó éveire befogadja. A másik szobámban egy gazdára váró fajtatiszta! törzskönyves! oltott, kedves, maine coon ücsörög, aki szintén gazdira vár (kiheverte a sintértelepi traumát már szerencsére) - több, mint 2 hónapja van itt már és senki nem fogadja örökbe... és még sorolhatnám. A várólistán is rengeteg állat van, aki épp az utcán fagyoskodik, rossz állapotban van és lehet, hogy mire felszabadul valamelyik szobánk, addigra meghal... most gondolj bele. ha azt mondom egy jelentkezőnek, hogy vigyék el a te valamelyik macskádat, akkor te örülsz. Ha azt mondom, hogy vigye el az enyémet vagy valamelyik állatvédő macskáját, akkor a felszabaduló helyre befogadhatom a halálán lévő másikat az utcáról.
Ha hozzád küldöm a jelentkezőt, akkor az nagyjából azt jelenti, hogy jó eséllyel halálra ítéltem az utcán lévőt. Ez ilyen egyszerű. Te mit tennél a lelkiismereted szerint egy ilyen helyzetben?

Persze az állatvédők stílusa hagy néha némi kivánnivalót maga után, de vedd tekintetbe, hogy őket non-stop hívogatják ilyen problémával (engem is hívtak már hajnali 1/2 2kor, hoyg azonnal menjek a kutyáért, akit épp találtak!) és fel vannak háborodva, ha nem segítenek, holott fogalmuk nincs róla, milyen nehéz küzdelmet vívnak nap-mint nap és milyen iszonyatos teher meghozni egy olyan döntést, hogy a felszabadult 1 helyre melyik állatot fogadja be a várósorból és melyiket küldje a halálba azzal, hogy otthagyja...

Ebbe valszeg mindenki beledilizne... nyilván 20 év múlva mi is ilyenek leszünk... de ha én csak tizedannyi életet meg tudnék menteni, mint az ilyen Marika-nénik, Gizi-nénik és még sorolhatnám, akkor már nagyon boldog lennék. :(

és még valami, ami nagyon fontos. Gondolkodjunk el rajta, hogy jobb lett volna-e, ha mondjuk X néni, akit épp felhívtál, aznap jókedvében mindenkinek, aki ilyen dolgoggal hozzáfordul, azt mondja, hogy természetesen, fogadja az összes állatot. Legyen csak 1-2 ilyen nap egy évben. Akkor aztán az lesz, hogy ott lesz a néni, a nyakán 100 macskával egy lakásban (nem vicc, van ilyen!), akiket aztán nem tud etetni egy hétnél tovább, nem lesz pénze oltatni, gyógyítani, ivartalaníttatni őket... és akkor létrejönnek a szép állat-nyomortanyák, millió beteg, fertőzött, egymást maró, éhező, csontsovány állattal, az iszonyatos bűzzel, a szomszédok feljelentgetésével, aztán végül azzal,hogy kivonul a T. hatóság és lealtatja az összes állatot. Most akkor mivel jártunk volna jobban? Ha befogadja a plusz 50 macskát az a néni, vagy gondoskodik egyszerre csak 20ról, de azt felelősségteljesen? :))))

Én úgy gondolom, hogy ha valaki megismeri azt, hogy mivel jár gyakorlati állatvédőnek lenni, házi menhelyet fenttartani, ha csak egyszer egy hétig ebbe belekóstolna, akkor többet nem hibáztatná azt, aki mondjuk kiselőadást tart neki az ivartalanításról, vagy elküldi a fenébe, hogy minek születi feleslegesen a házikedvenceit. :)

Nya... röviden leírtam a véleményemet a témáról. :)))) Örökbefogadható vörös, fekete, cirmos és "ezüst aguti-non aguti" makkák elérhetők nálunk - minden mennyiségben, amíg a készlet tart!!! :))))) Ahogy egyet elvisznek, jön a helyére a másik rászoruló. :) (És sajnos minél később visznek el egyet, annál nagyobb az esélye, hogy fogynak a rászorulók :((()