Félni néha egészséges.
Különösen egy olyan veszedelmes ragadozótól, mint a medve.
12-13 éves lehettem, amikor anyukám, aki tudott a medvék iránti félelmemről, közölte, hogy grizzlik érkeztek a budapesti állatkertbe, nem akartam neki elhinni, azt gondoltam, csak viccből ilyesztget.
Akkor megmutatta nekem a cikket a Népszavában, és én teljesen pánikba estem, pedig az állatkert nem a szomszédunkban van. (akkor a II. ker.ben laktam)
Napokig nem tudtam aludni.
No, ez már nem egészséges.

Szerencsére azóta eltelt néhány év(tized), már nyugodtan meg tudok nézni olyan filmet, amibe medve van. (Sőt, a mackó sajtot is meg merem egyedül hámozni!!!)
Mivel a környékünkön nem hemzsegnek a medvék, nem éreztem szükségét kezeltetni magamat, mindenesetre egy más ügyből kifolyólag volt szerencsém pszchiáterrel beszélni, említettem neki ezt a témát.
Ő ezt az apa-fiú közötti konfliktus tudatalatti komplikációjára vezette vissza.
Szerintem ez hülyeség. :-/

Minden egészséges és beteges félelmem ellenére (vagy talán éppen ezért) igen nagy tiszteletet érzek a medvék iránt, és már csak azért is jó, hogy feljött ez a topik, mert akit érdekelnek a medvék, többet akarnak tudni róluk, talán itt olvashatnak azoktól, akiknek van medvékkel kapcsolatos tapasztalatuk, élményük, és hajlandóak megosztani azokat másokkal.

Mégha esetleg nem is minden a festeni való európai barnamedvékkel kapcsolatos. :-)