Volt szerencsém ősszel részt venni egy másik cég tudattágítóján. Őszintén szólva tényleg érdekelt a dolog, mert nem luxusszállót, meg havajdizsipezsgőfürdőt igértek, hanem horvát és olasz tengerpartra telepített lakókocsikat. Amit ajánlottak, az jópofa is volt, nekem be is jött volna (egy vitorlás praktikusságával felszerelt, előtetős lakókocsik), de azért a körítés érdekes volt. Először leültünk hármasban egy nővél, aki képeket, kepmingeket mutogatott, meg cserelehetőségekről süketelt nekünk (Ausztria, Spanyolország), de a kérdéseinkre nem igazán tudott válaszolni. Illetve azt válaszolta, hogy majd az előadás után az előadó -aki profi a témában- válaszol. Az előadáson kiderült, hogy az három országon (Ausztria, Magyaro., Olaszo.) kívüli telepítések egyediek, és gyakorlatilag olyan drágák, hogy fehér ember az nem választja. Eddig még korrekt is volt, mert nem arra specializálódtak. Utána jött a feketeleves.
Kaptunk egy kb. 1 millás ajánlatot az évi kéthetes horvát jogra úgy, hogy ez az ajánlat csak itt érvényes. Ha most nem veszem meg, foglalom le, akkor már nem jöhetek vissza. Ezek után még ők csodálkoztak, amikor az mondtam, hogy én ennél kisebb összegről sem szoktam fél- egy óra alatt dönteni. És akkor még nem is sértettem meg az önérzetüket azzal, hogy megkérdezzem: ugyan mi a csudáért hagynék ott egy millát egy sosem hallott cégnél puszira? Mi a biztosíték, hogy holnap egyáltalán még meglesznek? Annyi jogom nincs, hogy utána nézzek a Cégbíróságon, neten, bárhol, hogy egyáltalán valós cég-e? Aki ebbe beleugrik, azt tényleg csak sajnálni tudom.