Úgysem hitte el senki, de végül is eljött a világvége meg az Armageddon egyszerre. És valóban, csakis a Jehova Tanui hívekért jött el az utolsó pillanatban egy űrhajó, amelyik az igaz embereket egy másik bolygóra (Szíriusz???) menekítette. Különös tekintettel azokra, akiknek a DNS-ük 9-szer csavarodott volt, mert mire az űrhajó eljött, már túl sokan voltak a Jehova Tanúi, nemhiába téritő egyház, azt elfelejtették, hogy kizárólag 140ezer embert vihetnek el a világvége elől. És addogra bizony már sokkal többen voltak.

MIndenesetre megérkezett velük az űrhajó - bár addigra alig párszázan maradtak akik túlélték, de valószinűleg emiatt volt ez a bűvös szám, hogy 144 ezer, ez valaminek a hatvány avagy köbe már nem emlékszem egészen, de bele volt kalkulálva a veszteség, szóval, hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, valahányan megérkeztek.

És valahogy be is rendezkedtek, sőt az évek múltával - lévén ott nem volt tévé - még szaporodni is kezdtek. A gyerekeke meg csak nőttek mint a dudva, mert a szüleik nemigen tudtak nekik semmit mnondani sem az erkölcsről sem az illemről, sem az étkezési szokásokról, lévén ott az étkezés úgy festett, hogy reggelente mindenki kiállt a maguk készítette éjszakai alvóhely elé, aztán kitátotta a száját és bekapdosta amit a reggeli szél a szájukba fújt.
Merthogy a tüzet - bár ismerték - nemigen tudták alkalmazni, mert nem volt éghető anyag. Minden csupa műanyag volt (persze kizárólag földi szemmel nézvést, mert nekim ez volt a szerves anyaguk... nem is volt egyetlen asztmás gyerek sem, ez tényleg pozitívum, bár túl boldogok mégsem voltak..)

De egy állandóan dohányzó, megrögzött iszákos asszony (aki csak pusztán heccből - no meg a férje zsarolására - lépett be a JT közé anno) valahogyan túlélt mindent, a férje is vele volt egykor még az űrhajón, de ő böcsületes ember lévén egész életében tisztességes volt, valami módon MINDENT túlélt, aztán mára már rohadtul unatkozott. És más szórakozása nem lévén, esténként (illetve a fene tudja, hogy ott van-e este) szóval naponta egyszer azzal szórakozott, hogy a földi életről mesélt a gyerekeknek, akik persze egy szavát sem hitték el. De történetei, mint legendák később fennmaradtak, és az ottani élet Bibliáját képezték, természetesen midnazon ahzugságkkal és képzelgésekkel egyetemben, amit ez az asszony beleszőtt. Még később szabályos vallásháborúk alakultak ki emiatt, de ez már egy másik történet...