Nem mondok újat, de szerintem a fényképezést az emberek nem csak művészetként kezelik. Legtöbbjüknek dokumentáció, emlék. Olyan ez, mint egy jó - esetleg rosszabb - vacsora. Általában főznek otthon az emberek, azonban egy mesterszakács a haját tépné attól, amit mi - hétköznapi balekok - a konyhában levágunk. Elméletileg meg lehetne tanítani egy országot úgy főzni, hogy az már művészet legyen, ne pedig kalóriahalmaz. Mégsem tesszük ezt - biztos rájöttek, hogy csődbe mennének az éttermek, amúgy meg a fotósok. :) Holott talán épp annyian fognak fakanalat a kezükbe, mint fényképezőt - a japánok fényképezési szokásait figyelembe véve számomra kiszámíthatatlan az arány. :)
Én nem háborodtam még fel mások hozzáállásán. Ha valaki pl. 300D-vel akar kezdeni, hát rajta. Nem hinném, hogy ezen múlik, ki milyen képeket készít. Azt sem szerettem igazán, amikor egy időben az a szöveg ment, hogy a lámák minek vesznek maguknak több százezerért PC-t, amikor még bekapcsolni sem tudják. Ugyan kérem, mindenki arra költi el a pénzét, amire csak akarja.
Saját magamról például tudom, hogy nagyon messze állok még a jó képek készítésétől. Természetes is, hiszen rendszeresen nagyon kevés időt tölttem ezzel. Csak ezért egy tanfolyamra azonban mégsem mennék el. Szeretem, ha aktívan kell felfedeznem e világot. Mások képeit nézegetem, utánajárok könyvekben, netán előre megfontolt szándékkal bekukkantok ebbe-abba a topicba - még a Tiédbe is. :)

A fénykép-dömpinget azonban én is kezdem megutálni. Mennyi jut így egy képre? Fél perc? Talán még annyi sem. Ennél jóval többet érdemelne egy fotó. Mármint egy igazán jó fotó. A sok rosszabb között pedig mintha elvesznének a jobbak is.