Már többször találkozott a kutyával, ketrecen keresztül és ketrecen kívül is. Egyszer ugyan már megijedt tőle, de az az én hibám volt. Akkor került át az előszobából a mostani szobába és teljesen letargikus volt 2-3 napig. Pedig jóval nagyobb helye lett. A szekrények alatt közlekedett, nem játszott, ha bezártam estére nagy nehezen lehetett kicsalogatni egy kis hússal. Viszont akkor ki tudtam szedni az ágy mögül, ölbevettem, simogattam stb. (Ez azóta megváltozott, most már ő a szoba ura). Az ajtónál van egy kis beugró vagy mi és oda tettem egy paravánt, hogy ha bemegyek ne tudjon egyből kislisszolni. Ide leültettem a kutyát én odamentem Rikihez, ölbevettem és hívtam a kutyát. Ahogy az átugrotta a paravánt, szegény Riki visítva menekült kia kezemből. De nem a kutyától ijedt meg, hanem ahogy ugrotta át a paravánt, az ugye zajt csapott, meg amúgy is hirtelen volt.
Aztán Riki belakta az új helyet és azóta nincs vele semmi probléma. A kutyával találkozott már az előszobában is (amikor még ott lakott), ott póráz nélkül volt a kutya (Riki adott is neki egy fogas puszit orra vagy fülre:)) és a szobába költözéses ijedtség után is. Akkor nem ilyen hirtelen és kimondottan tetszett neki a kutya, mert lehetett futni utána, harapdálni, ráugrálni, becserkészni, egyszóval játszani. Tehát már sokszor találkozott a kutyával.