Na ha már ennyire belejöttem a képbeszúráasba, akkor tessék, élvezkedjetek, leendő nemdohányzók, a jövő savófényű emberei:

Látjátok hány foggal mosolyog ez a kiscsaj? Legalább 200-zal. És milyen fiatal, jóformán még ki se néznénk belőle, hogy dohányzik, de máris le akar szokni! Már látom előre a jövő reklámait:

hixti, barátnéni, Mylena, meg tyerka babakocsikat tologatnak a parkban. Aranyosan puszilgatják a kisdedeket, süt a nap, kék az ég, a madarak dalolnak, minden olyan színes, mint az Óz birodalmában. Egyszer csak a négy fiatal anyuka észrevesz a földön egy füstölgő, félig elszívott cigarettát. Mivel mindnyájan leszokott dohányosok, nem tudnak ellenállni a kísértésnek, és egyszerre vetik a földre magukat, nehogy a másik előbb elérje a spanglit, mint ők. A kezek nagy csatájában, azt veszik észre, hogy valaki eltapossa a dekket, és egy hatalmas, fényesre suvickolt gojzervarrott cipőt látnak maguk előtt. Feljebbkúszik a tekintetük, a zakónál megáll, igen alpakka, fölötte hófehér inggallér, és ami arra ráfolyik toka, tokácska. Mind a négyen egyszerre ugranak fel, haptákba vágják magukat, tisztelegnek, és kórusban kiáltják: -Sas elvtárs! Dr. Sas Norbert, majd mindjárt mindent megmygyarázunk Sas elvtárs! - De Sas elvtárs rosszallóan csóválja a fejét, és mondja: -Csu, csu, lányok, lányok, lányok
, hát mondják, maguknál vannak maguk? Keverik, keverik lányok, a jó Istenit maguknak!
Már megint addig ugrálnak, amíg magukon a világ szeme, mondják lányok? Tessék, tessék. És hixti felnézett, és mondta, hogy: -Sas elvtárs, én a cigit keresem, tetszik tudni, a Cigi
Miklóst. Sas elvtárs folytatta: -Nahát, aztán a maga Cigi barátja, hát egyszerûen nem ebben
állapodtunk meg vele. Hát a Cigi egyike volt a legtehetségesebb, a leginkább szubvencionált
koponyáknak részünkrõl, ás tessék, most értesülünk, hogy csinálja nekünk itt a felfordulást, a
botrányt, cirkuszozik. Elnyír valamit teljesen zavaros irányba. Halljuk, hogy itt a játszótéren kétes kijelentések, messianizmus, részeg alakok. És barátnéni fölugrott a levegõbe,
majd mikor visszaérkezett, kérdezte, hogy: -A Cigi a játszótéren van, azt tetszett mondani,
hogy a Cigi a játszótéren van? De Sas elvtárs folytatta, mint egy görgeteg, hogy: -Mi
hittünk a maguk Cigi barátjában, lányok, hittünk benne. És maga is, barátnéni, nekem itt túllihegi
a kérdéseket. Nem veszi észre? Összeakadhat a bajusz, magával is tyerka! Könnyedén! Hát meddig kell
még magukat védenem? Én már fölülrõl lefelé, én már mindenkivel úgy vagyok maguk miatt!
Már maga Sólyom elvtárs is haragszik! Na, informáltam, pedig nem akartam. De nem állom
meg, továbbra is kiszivárgok! Mi támaszkodni akartunk magukra lányok. Maguk meg ránk,
nem? Azt akarják, hogy Karvaly elvtárs foglalkozzon az ügyükkel? Mert kezd már arra
duzzadozni az akta odafele! Vagy ki akarják fogni a vitorlánkból a szelet? Bevallhaja,
ha ki akarják fogni! És akkor Jézus, támaszkodunk mi másra. Hála Istennek, tele van az
ország tehetségesekkel! Támaszkodni még lehet! Itt van például az efegy néni, hát egyike a
legragyogóbb koponyáknak. Ebbõl az efegykéből , vagy kibõl, csak úgy süt a tehetség. Miket
kell hallanom, hogy levegõben lebegõ cigisdobozok, csodavárás, ködevés, meg hogy maguknak
csak az egyik fele van itt, lányok? Hát, hol is van a maguk másik fele? Meg tudná mondani? A tomajerék merre vannak?
Vigyázhatna a barátjára, barátnéni! És hixti megint ugrott egyet, és kérdezte: -Sas elvtáres,
tényleg azt tetszett mondani, hogy a Cigi a játszótéren van? Tényleg azt tetszett mondani?
És erre Sas elvtárs megfogta hixti vállát, és -ahogy csak egy Sas elvtárs tud nézni- a
sasszemével belenézett a hixtiébe, és mondta, hogy: -Na, marad szépen, hixtikém,
nyugodtan, elengedi magát, relaxál, jó, jó fiú, jó. És hixti maradt is tátott szájjal, sas elvtárs
pedig belenyúlt a zakója zsebébe, kivett egy nikotinos rágót, és puff bele a hixti nyitott szájába.
És hát eddig is gyönyörû hangon beszélt a Sas elvtárs, de most még magasabb szinten kezdett
énekelni, úgy, hogy én azt alig tudom utánozni, ezt énekelte:

Ollálá és még egyszer ollálá
Nicorette ez, ez édes cukorparádé
mondja utánam Ecsédi, igen, igen, igen
ollálá, az íz, az íz simogatsz, andalítsz
te szájpadláson és nyelvem hegyén szerteszét ömlõ édes íz,
jaj de jó, hollálá, jaj de jó
ez a süppedõ forró, ízbõl és szagból õsszeszõtt szõttes jaj de jó
ollálá, mondjuk még százszor el,
hogy Nicorette ez, hogy ez édes, hogy ez cukorparádé,
Na, mondja utánam, hixtikém, igen, igen, igen.
Ollálá, lálálálálálá, jaj de jó hixti,
sõt jaj de jó is lesz majd, sõt jaj de jó máris,
fenomenális, jaj de jó mindig hixti, mindig ollálá
lálálálálálálá
csüccs le csak hixtikém, csüccs le és ollálá,
na, csüccs le csak és csüccs le és csucsukálj csak
és mondd csak utánam barátnéni, Mylema, tyerka is
ollálá

És hixtiállt transzban a játszótéren, hogy lálá-lálá, a szája sarkából édes nyál
csordult, Sas elvtárs pedig mosolygott, mint az üres országút, és mondta, hogy: -Jó, jó, hixti,
nagyon jó. Majd mind a két aktatáskájával verdesni kezdett, és egy idõ után méltóségteljesen
fölemelkedett a levegõbe. És az önmaga által kijelölt pályára állt természetesen, csakhogy
ebben a pillanatban megszûnt a lányokra gyakorolt bûvös hatása, és a lányok fölugrottak,
megrázták a fejüket, és szaladni kezdtek alatta, hogy: -Sas elvtárs, a Cigi a játszótéren van? Azt
tetszett mondani, tényleg a játszótéren van, azt teszett mondani? És erre Sas elvtárs egy
kört leírt lányok felett így, hogy: -Lálálállá,lányok, ollálá! Majd még egy kört leírt, és azt
mondta: -Hányszor kell maguknak mondami, lányok, hogy hollálálá, mondani lányok: hollálálálálá. És ezzel visszarepült az Antidohány Bt.-be.
És a lányok eltolták a babakocsikat a játszótérről, és eszükbe sem jutott többet rágyújtani, mert a Sas elvtárs bűvös szavai még mindig visszhangoztak a fülükben: ollálá, és még egyszer ollálá...