Érdekes, hogy behoztad a rombolás gondolatát: én azt kimondottan kerülni igyekeztem, a megismerésre, átvilágításra helyezni a hangsúlyt. Esetleg úgy érzed, hogy be vagy szorítva? (ilyenkor kezd el törni-zúzni az ember). Én úgy voltam ezzel (már ha ez segít valamit), hogy évekig éreztem magam beszorítva az életembe, és voltam irreálisan és bántóan agresszív. Konkrétan: kialakult az, hogy nagy család, amely sok pénzt fogyaszt, és ehhez én termelem meg a pénzt, egy munkával, amit egyre jobban utálok (bérfordítás), de nem jut elég időm arra, hogy mást csináljak, nem jut elég időm a gyerekeimre sem, viszont érzem, ahogy az agyam tönkremegy ebbe a frontális lebeny prostitúcióba, mindezért cserébe nekem, a kenyérkeresőnek, kijár, hogy rengeteg időt elpocsékoljak és hülyeségekre fordítsak (pl. füvezés agyba-főbe, de más is), meg hogy alapból és állandóan sértett és dühös, vagy időnként inkább szétesett és mélyen depressziós legyek, stb. stb. - aztán jött valami, és miközben még mindig ezzel keresem a pénzt, kiderült, hogy jut időm másra is, a gyerekekre is, magamra is, hogy a fordítás sem idegesít már annyira, és boldog lettem. És volt ebben ugyan valami misztikus (alant le van írva) és a homeopátiás alkati kezelést, bár senki nem jelentkezett, továbbra is melegen ajánlom mindenkinek, csak nagyon jó doktor (vagy jelölt :-))legyen, de azért a leglényegesebb talán mégis az a belátás, hogy ez a bezártság-kilátástalanság-elhagyatottság érzés és a rá adott, eufória-düh-kétségbeesés ciklusban forgó kényszerreakció sokkal régebbi minta, a születésem körül kezdődött, sőt még annál is sokkal régebben, tulajdonképpen. Ez a belátás felszabadító erejű: de fontos, hogy tényleg primér, érzéki belátás legyen, és ne csak az elmélet. Ezt elméletben jól meg lehet érteni, el lehet fogadni, akár a saját életét is beletérképezheti az ember az elméletbe, és az nem elég: de ha bevillan, hogy mindez mennyire igazán így van, és hogy konkrétan hogyan van így, és ha felszabadulhat a primér érzelmi reakció, aminek az elfojtásából lett tulajdonképpen az ördögi kör, az önfogvatartó ketrecmegoldás, akkor kilazulhat valami, ami változtathatatlannak tűnt, és jöhet az, aminek mindig lennie kéne, a változás.

Üdv,
holist