Nem vagy barom, ez valahol természetes (ösztönös) felindulás - még azokból az időkből, amikor az ősember a hajánál fogva cipelte haza az asszonyt, aztán megpróbálta meg is védeni -, csak úgyse érsz el vele semmit.
Egyébként a születésnapot elfelejteni valóban elég durva. Ha több pénzed nincs is, egy csokor virágra csak telik. Ha nem, akkor lejmolj össze annyit.
Ez a meccsnézés érdekes mondjuk :-)
Nekem is volt olyan barátnőm - vidéken élő csaj -, akinek egy foci EB idején javasoltam - pár hónapos együttjárás után -, hogy inkább ne jöjjön fel, mert napi 4 meccs lesz, és én mindet nézni fogom, nem lesz rá időm, inkább majd leutazom hozzá hétközben, amikor nem lesz meccs. Feljött. Nem bírta. Elment. Visszajött. Elment. Visszajött. Amikor megint készült elindulni, mondtam, hogy jó, mehet, de akkor már ne jöjjön vissza. Én előre szóltam, hogy mit fogok csinálni hétvégén, a hisztit meg nem bírom.
Maradt, de azt hiszem, a szakításunkban - pár napra rá történt - jelentős szerepe volt ennek a hétvégének.
(Pedig nem is söröztem. Csak néztem a meccset. :-)