A telek úgy néz ki, mintha szőnyegbombázás érte volna. Szanaszéjjel hevernek az öles derekú fák, koronájuk széttörve, elernyedve teríti be a törmeléket. Kövek, betontömbök, téglakupacok lapulnak a csonka ágak alatt sárguló, száradó falevelek alatt.
A telek két oldalán kopottságukban is látványos épületek. Az elsőn megfakult felirat olvasható: John Fowler Co. Valamikor – a lebontott középső házzal együtt – a három épület annak az angol gépgyártónak a tulajdonában volt, aki megtervezte és megépítette a londoni metrót, ami a budapesti földalatti előképe volt. Később fia, Robert Budapestre is telepített gépgyárat, kereskedelmi céget. Ennek nyomai tűnnek el végleg a Budaörsi út 101.-ből a napokban. A három épület közül ugyanis csupán az elsőt (Budaörsi út 101/A) sikerült a fővárosi védett épületek listájára venni, a másik kettő viszont kimaradt a megkülönböztetett figyelemből. Lapunk korábban már foglalkozott a különleges, de pusztulásra ítélt épületek sorsával. (A Fowler-kastély végnapjai, Népszabadság, 2003. július 16.)
Bukdácsolunk a hatalmas gépek felszaggatta telken. Törő Attila, a 101/C épület lakója mérnöki pontossággal idézi vissza, mi történt itt az elmúlt napokban. Megjelentek a dózerok, a bontó és szállító munkások. Az évtizedes elhagyatottsága miatt amúgy is megrokkant épületet szinte órák alatt romba döntötték, majd hihetetlen gyorsasággal elhordták a törmelék javát. A munka közben elszakították a villamos vezetéket, megsértették a földben húzódó vízvezetéket is. Emiatt a 101/C-ben lakó emberek áram és víz nélkül maradtak.
– Kérdeztük, kerestük, ki a megbízó? – idézi vissza a kellemetlen órákat, napokat a kétgyermekes családapa. – Senki nem akart velünk szóba állni. Végül kaptunk ilyen-olyan névkártyákat, amelyekkel aztán nem mentünk semmire. Megpróbáltunk az önkormányzatnál érdeklődni. Meg akartuk tudni, milyen engedély alapján kezdődött a bontás, a fák kivágása? Szerettük volna megtudni, ki a középső telek tulajdonosa. Elutasítottak. Senki nem volt hajlandó korrekt választ adni.
Miközben visszaidézi a megszégyenítő próbálkozásait, egy férfi érkezik. A közeli romos garázsból került elő, ahol éppen a közeledő éjszakára igyekezett elvackolni magát. Érdeklődik, mit keresünk, mit akarunk itt? Milyen engedélylyel tartózkodunk az egyébként kidöntött kerítésű területen? Kísérőm megnyugtató válaszaira már beszédesebbé válik. Megtudjuk, hogy alkalmi őrként vigyázza az építkezés területét. Némi információval is szolgál. Egy névkártyát kínál lemásolásra. „Rontó-Bontó Bt.” – olvasom a lapocskáról. Ez a cég végzi a bontást, és náluk érdemes érdeklődni a tulajdonos iránt.
De kapok más tanácsot is. Varga Tamás közös képviselő javasolja, hogy keressem a kerületi önkormányzatnál Trotancsik Editet, ő foglalkozik az ingatlan ügyeivel. Varga úr is megajándékoz egy névkártyával, amit Herzfeld Endre, az M-Maker Kft. vezetője hagyott nála. Mint a keresett tulajdonos társa és megbízottja.
Másnap hívom is a városháza alkalmazottját:
– Semmit nem mondhatok – hárít el Trotancsik Edit. – Forduljon a jegyző asszonyhoz, csak az ő engedélyével nyilatkozhatom. Hívom a jegyzőt. Éppen testületi ülésen van. De a titkárnő ad egy ötletet: keressem Szantner Ernőt, aki ugyancsak ismeri az ügyet.
– Semmiképpen nem mondhatom meg, ki a tulajdonos – zárkózik el Szantner úr is, majd hosszas jogi magyarázatba kezd a hallgatás indoklására. Végül azért, a helyzetet legalább némiképp tisztázandó kérdéseimre válaszolva csak elárulja, hogy a tulajdonos ugyan adott be bontási engedélyt, ám az nem emelkedett jogerőre. A hivatal még nem ért az ilyenkor kötelező és szükséges eljárás végére.
Rákérdezek:
– Azaz engedély nélkül bontották le az épületet, és vágták ki a fákat?
– Igen – érkezik a lakonikus válasz a vonal másik végéről, amihez még hozzáteszi. – Természetesen emiatt kiszabjuk a bírságot.
Ezek után hívom a Rontó-Bontó Bt. ügyvezető igazgatóját, Kovács Lajost, aki eleinte semmiről nem akar tudni.
– Nem adhatom ki a megrendelő nevét! – hárítja el a kérést. – Valójában mi nem is bontottunk, hiszen az épület önmagától összedőlt – igyekszik magyarázkodni az ügyvezető igazgató, ám elharapja a mondatot, amikor megtudja, hogy a munkát végző embereiről, gépeiről számos fotó készült. De arra a kérdésre, hogy látott-e bontási engedélyt, nem tud vagy nem akar válaszolni.
Utolsó kísérletem az M-Maker Kft. Herzfeld Endre nem kevésbé zárkózott, mint mindenki, akit eddig megkerestem. A kérdésekre kérdésekkel válaszol. Nem érti a lakók panaszait. Ő sem tud az elszakított villanyvezetékekről, a napokig tartó áramszünetről. Ezzel ellentétben kritizálja a nyughatatlan szomszédokat, akik olyasmibe szólnak bele, amihez semmi közük.
Közben azért lassan összegyűlnek az információk. A C épület lakóitól megtudom, hogy a bontást megrendelő tulajdonos az LSI Alapítvány mögött álló külföldi cég. A Gábor Dénes Informatikai Főiskola részére kívántak a területen kollégiumot, irodaházat építeni. Ma azonban már – legalábbis ezt hallani – lakóházat terveznek a területre.
– Nézze, ha jogilag tiszta, korrekt ügyről van szó, egy szavunk sincs – mondja a szomszéd ház közös képviselője, Varga Tamás. – Csakhogy erősen kérdéses, mi is zajlik itt valójában. A másik szomszédban is építkeztek. Ők bemutatkozással és a tervek ismertetésével kezdték a munkát. Végig nagyon figyelmesen dolgoztak, egy rossz szavunk nem lehet rájuk. Még segítséget is kaptunk tőlük. Ezzel szemben most idejöttek ezek a bontók. Senki nem állt velünk szóba, titkolóztak, gorombáskodtak velünk. Ráadásul az önkormányzat sem úgy kezelt minket, mint teljes jogú állampolgárokat. Ezek után talán nem véletlenül kérdezzük: mi zajlik itt?
Itt tartottunk, amikor telefonhívást kaptam. Sárdi Péter jelentkezett, mondván, hallotta hogy keresem a tulajdonost. Ő a tulajdonos megbízottja – közölte –, és találkozna velem, hogy tisztázzuk az ügyet. Kérdésemre megnyugtatott, hogy megmutatja az érvényes bontási engedélyt is. Másnapra beszéltük meg a találkozót. A megadott időpont előtt húsz perccel lemondta a randevút. Délutánra újabb randevút egyeztettünk. Nem jött, nem telefonált. Újabb kísérlet, újabb időpont-egyeztetés. Újabb lemondás. Három napon keresztül egyetlen ígéretét sem tartotta be Sárdi Péter, aki annyit sem volt hajlandó elárulni, hogy ténylegesen milyen cégnél dolgozik, mi a megbízó neve, ki áll a háttérben. Utolsó beszélgetésünkkor is természetesen ígéretet tett, hogy ha lesz ideje, találkozunk. Ekkor rákérdeztem: magával hozza-e az építési engedélyt?
– Én ilyet soha nem ígértem! – tette le kurtán a telefont.
Időközben a Budaörsi út 101/C-ben négy napig ismét nem volt áram a bontás miatt.
