Sziasztok!
Nos, én részemről nem tudom, mit gondoljak. Én nem kértem és nem is kaptam senkitől semmilyen papírt, igazolást, semmit, arról, hogy az odadadott könyvek illetve a macskatorony vagy micsoda árát Cat, az alapítvány, Náncsi néni, akárki megkapta volna. Odaadtam őket és megbíztam abban, aki elvitte, hogy valóban ki fogja fizetni Cat-nek, mint ahogy abban is megbíztam, hogy Cat a kutyák javára fogja a pénzt (mégha nem is nagy összeg) felhasználni. Mert ha nem bízhatunk meg egymás korrektségében, akár ismertelenül is, akkor régen rossz.
Nos, ezek a rossz ízű viták vezettek engem arra, hogy több mint egy éve megkerestem a módot arra, hogy én hogy tudok segíteni a kutyákon a magam szerény módján és az működik is. Nem nagy dolog, de legalább 2 kutya nem fog az utcára vagy menhelyre kerülni, mert a vak, mozgássérült gazdája nem tudja megvenni neki az ennivalót, gyógszert. Mert szereteben nincs hiány, csak hát a pénz ...
Az elhatározásom ezt a topikot olvasva tovább erősödött, hogy a közvetítőket kihagyva, közvetlenül ott próbálok meg segíteni, ahol szükség van rá.
Ez van.
Raggi