A következő kérdés inkább az lenne hogy a szeretet valóság, vagy az is betegség?

Ha erre azt mondod hogy igen valóság, akkor a következő a helyzet:

- Elismered hogy van a "valóságnak" olyan része amit nem lehet logikai úton meghatározni.

- Ha egy "vallás" valamit állít erről a területről akkor nem lehet megmondani hogy hazudik vagy igazat mond.

- Ha lehetséges hogy igazat mond akkor nem feltétlenül betegség a vallásban való hit. Ezért nem tudod eldönteni hogy a vallás betegség-e vagy sem. hiszen a logikán kívül eső területeken nem lehet logikai állításokat tenni.

- Tehát ekkor belép a Bigi által olyannyira kedvelt nem-tudás effektus. :)

Csak még néhány eszembe ötlött gondolat a hittel kapcsolatban, hátha ez lendít valamit... :

A vallások lényege, néhány embercsoport tapasztalati tudásán alapul.

A logika is a tapasztalatokra épül, azok képesek a határait kitolni.

Ha látom hogy lehet vízen járni, vagy lótuszülésben lebegni, akkor azt mondom hogy ez hihetetlen. Ha sokat látom, akkor elhiszem. (ez a rész a "hit", amikor még nem tudom csinálni de látom hogy más meg tudja) Ezután ha érdekel akkor megtanulom. Ekkor tudássá válik.

Ekkor ha azt mondom vízen lehet járni ez "Igaz" a logikám számára.(Már akkor is megtehetem ezt a következtetést amikor a "hit" (amikor még nem tudom de látom hogy més tudja) szakaszában tartok)

Aki nem érzékel vízen járó embert és ezen a folyamaton nem megy végig annak ez mindvégig hamis állítás a logika szerint.

Tehát elmondhatjuk hogy a logika szétválasztja a számomra "Igaz" dolgokat a számomra "hamis" dolgoktól, olyan információk alapján aminek valósságát pusztán érzékszervi vagy logikai úton vagyok képes ellenőrizni.

Tehát a logika alapján felépül egy egyedi "valóság értelmezés", és ahogyan tágul a tapasztalatok köre, a logika értelmezési területe is vele tágul, ahogyan az egyén feldolgozza a tapasztalásokat.

Ha valamiről kijelentjük hogy igaz akkor az is fontos hogy ez pl Math2 számára igaz, hiszen Math2 speciális egyedi valóságrendszert építget csecsemőkora óta. Amiben tapasztalatai vannak azt tudja, amit mondjuk egy könyvben olvas azt elhiszi ha a logikája megengedi.

Szakállas példával élve a hit az olyan mély hogy egy zuhanó repülőgépen mindenkiből előjön.
Nem hinni csak karosszékben lehet, pipázgatva.
Abban a pillanatban ahogy a belső valóságrendszer egészének a léte megkérdőjeleződik (életveszély), és a logika nem tud kielégítő információt nyújtani arról hogy lesz-e túlélés, akkor a hit mint mentőfunkció belép, még akkor is ha egyébként "ultraracionális" az ember.

Tehát a hit az emberi tudat szerves része. Egy "szerv" vagy egy életfunkció semmiképp nem betegség. Hiszen ami nem kell az lebomlik.

A hit pedig nem bomlik le csak folyton alakul az érzékszervek által közvetített információk által. Ezen a csatornán keresztül cserél információt a külső és a belső valóság.

Ha a belső és a külső valóság egy mustármagnyi területen metszetet képez, és ez konkrétan földmunkák területén képződött metszet, akkor állítólag lehetséges pusztán gondolati úton hegyeket mozgatni.

Ekkor hit=valóság amit a tudomány elvárna.

Probléma:
A tudomány mindenki számára lehetővé akarja tenni amit elér, az adott egyének morális fejlettségi szintjétől függetlenül.

Beláthatod hogy ha mindenki hegyeket mozgatna anélkül hogy erre morálisan érett lenne akkor a jelenleginél is nagyobb káosz lenne.

Ezért nem lenne működő ha lehetséges lenne a hit tudomány általi megértése, kizárva a morális részeket.

Morálisan is elérve azt a szintet amikor már manipulálhatod a valóságot, akkor meg nem fogsz beszélni róla úgy mint a tudomány teszi a fentebb ecsetelt okokból.

Csak azt lehet észrevenni hogy a logika megint és megint valamiért nem működött abban a metszetben ami a belső és a külső valóság között van az adott egyénben, nézőponttól függően szokatlanul jól vagy rosszul.

Bocs ha hosszú voltam,
Traf